Csütörtök

Ma nagy nap volt! Dávidkánk ma volt 11 éves. Délután fél négykor született. Máig is az ő születése él bennünk a legjobban. Hogy miért? Nem is tudom. Nagy álma teljesült ma, kapott egy telefont. Először nagyon ellene voltam, de aztán beláttam, hogy szüksége lesz rá. Már mennek önállóan focizni, járni fognak zeneiskolába, megy lovagolni, franciaórájuk is lesz, tehát olyan helyeken is lesznek, ahol már nem lesznek ott a lányok, hogy vigyázni tudjanak rájuk, tudjanak szólni, ha valami gond van. Persze az sem elhanyagolható szempont, hogy én is nyugodtabb vagyok, ha tudom bármi gond van, el tudnak érni. Hát ezek miatt adtam be a derekam a telefonnal kapcsolatban, és ez miatt lett neki nagy boldogsága. Megbeszéltük, hogy suliba nem viheti el magával, hisz még ott lesz Eszti, nem akarom, hogy bohóckodjanak vele, és esetleg elvegyék tőle. Persze az első fénykép Friciről készült! Majd teszünk már be képeket a szőrmókokról is, ha már ennyit írok róluk! Ja, Oszi jobban van, bár még mindig sokat alszik, de már eszik. Lassan remélem, gyógyul!

 Esztinek megfájdult a foga, most már tényleg kell itt helyben egy jó fogorvost is kerítenünk! Irány át a gyógyszerésznénikhez, mindig ők segítenek. Most is, telefonálás, szabi, másik orvos ajánlása, telefonálás, visszahívás. Estére jutottunk el egy doktornőhöz akit egy másik orvos ajánlott. Szuper jó fej volt, rengeteget beszélt, csacsogott, mindent elmondott, szerintem nem kért sokat. Kaptunk gyógyszert, jó tanácsot, azóta Eszti jobban is van. Szerencsére, mert már szegény nagyon szenvedett.

Az idő egy kicsit vacak, jobb is lehetne. A hőmérséklettel nincs különösebb bajunk, de már megint bármikor elkezd szakadni az eső. Rohangálhatok a szárítóval, hogy a ruhák ne vizesebbek legyenek, ha már száradni tettem őket ki. Mentünk volna kirándulni is, de nem nagyon mertünk elindulni a kinti helyekre. Hétvégén a Technopolisba mindenképpen el tudunk menni, hisz az zárt helyen van. Holnap vendégeink lesznek, a fiuk már nagyon várják őket, egy testvérpár, egyik kislány a Barnus osztálytársa, a nagyobbik kislány Dávid osztálytársa volt. Tavaly nagyon megkedvelték egymást, ezért örültek, hogy találkozhatnak velük megint. Ha jó lesz az idő, akkor elmegyünk velük egy játszóparkba, majd meglátjuk.

 És el is érkeztünk a mához, holnaptól remélem, esténként már tudok írni. Gyuszit meg majd nógatom egy kis íráshoz, mert mostanában nem nagyon aktív.