Ma végre napsütésre ébredtünk! Tegnap délutánra csak kikukkantott a napocska is, így a munkámmal is haladtam.

 Lassan készülődünk, pakolászunk, két napunk van már csak az indulásig, megyünk Magyarországra. Most elég sok napot sikerül eltöltenünk, jól be is osztottuk, hogy mikor hová megyünk, mit csinálunk. Amit nagyon fontosnak tartok, hogy a fiukkal szeretném megismertetni Magyarországot. Lehet egyeseknek ez furcsán hangzik, de innen nem. Nekik nem természetesek a látványosságok, a várak, parkok, a parlament. Ezeket is mind meg kell tanulniuk. Barnus még csak 5 éves volt, amikor elköltöztünk Magyarországról és az óta csak felejtett. Dávidnak sem árt egy kis felfrissítés, az új ismeret, mert ő is csak 8 éves volt. Azt a Kedvesem már írta, hogy a gyerekek az Európai Unió Nemzetközi Gimnáziumába járnak, magyar szekcióra. A gyerekek alsó tagozatban szinte csak magyarul tanulnak, kivéve a készségtantárgyakat, amelyeket valamilyen más nyelven tanulnak, és még a választott idegen nyelv. Az iskola fontosnak tartja, hogy minden ország gyermeke a saját anyanyelvét sajátítsa el először a legjobban. Például az oviban egyáltalán nem lehet idegen nyelv oktatás pontosan ez miatt. Így sokat olvashatnak a gyerekek a saját hazájuk történelméről, nevezetességeiről, költőkről, írókról, magyar dalokat, énekeket, mondókákat tanulnak. Pont úgy, mintha Magyarországon tanulnának egy magyar iskolában. Viszont itt az osztálykirándulás alkalmával nem Budapest nevezetességeit nézik meg, nem a magyar Szépművészeti Múzeumot látogatják meg, stb. Képeken látjuk, olvasunk ezekről, az internet sokat segít. Azt gondoltam, hogy csinálunk a fiuknak egy kis városnézést. Egy napot rászánunk, hogy megmutassuk nekik Budapest nevezetességeit, ne csak képről ismerjék! A másik programunk, hogy szeretnénk elmenni az aggteleki cseppköveket megnézni. Barnus olvasókönyvében olvastunk a cseppkövekről, meséltem ezekről a csodákról nekik, nagyon tetszettek a történeteim. Megbeszéltük, hogy ha lehet, akkor megnézzük Magyarországon. Úgy is nagyon meleg lesz, főleg nekünk (15-20 fokkal lesz több, mint itt), így jól fog esni a hűvös barlangi levegő. Nem akarom őket össze-vissza ráncigálni, túlterhelni, szeretném, ha nem a melegre, a kínlódásra emlékeznének, hanem a szép dolgokra, amiket megnézünk. Kár, hogy Sárospatak még Aggteleken is túl van, egyik kedvenc váramat szívesen megmutatnám még a fiuknak. De majd meglátjuk akkor, talán mégis bele fog férni.Így most össze kell szednem a történelmi tudásomat (nem lesz nehéz, végre az én területemre értünk!!!) és el kell mesélnem sok-sok mindent a fiuknak. Talán valahogy úgy, mint amikor Waterlooba voltunk és mikor fönt álltunk a szobornál, leültettem őket a szélére és meséltem nekik melyik csapat merről jött, Napóleon honnan támadt, hol voltak a nagyobb összecsapások. Nagyon élvezték! Jó volt látni őket, ahogy meseként isszák a tudást. Na, valahogy így képzelem most is a magyarországi utunkat. Nagyon-nagyon fontos, hogy ismerjék Magyarországot, mert bárhol is lakunk a világban mi akkor is magyarok vagyunk!