Magyarországon hőség van, megírta az újság, sőt egyre több blogger is panaszkodik. Itt más a helyzet. Most dőlj hátra, csukd be a szemed, és képzeld el a következőt!

Reggel hat óra, félálomban kitámolyogsz a konyhába, és kávézás közben kidörzsölöd a csipát a szemedből. Az ablakon kinézve látod, hogy szakad az eső, a szél hajlítja a fákat, és a vizet szétmázolja az ablaküvegen. A hőmérő tizenhárom fokot mutat odakint. Már tudod, hogy dzsekiben kell dolgoznod menni, és jobb ha a kapucnit húzod fel, így a szél nem csavarja ki az ernyőt a kezedből.

Fél egy, nagy kedved lenne a parkban ücsörögni, és elmajszolni egy szendvicset, de nem akarod, hogy utána a gatyádból is csavarni kelljen a vizet, ezért bent maradsz, és mogorván szemléled a szemerkélő esőt.

Fél három, a nap kisüt egy percre, és te újra reménykedsz a délutáni biciklizésben, de tíz perc múlva óriási zápor mossa el a reményt.

Öt óra, a buszon hazafelé bámulod az ablakon kívül futó vízcseppeket. Leszállva ismét a szemedbe húzod a kapucnit, talán az ötven méter alatt hazáig nem ázol tropára.

Kilenc óra, csendesen tekered a szobabiciklit, és arra gondolsz, hogy talán holnap kisüt egy kicsit a nap. Odakint nem esik, de ilyenkor kinek van már kedve bicajozni a vizes utcán?

Tizenegy óra, az ágyban fekve hallgatod az eső kopogását az ablakon. Nem vagy levert az időjárás miatt, hiszen csak egy átlagos belgiumi nap volt. Az eső hangja lassan álomba ringat.

MOST tessék megírni, hogy Budapesten vagy Brüsszelben szeretnél reggel felébredni!