Címkék

,

Tegnap szerettem volna, de ami nem késik az nem halad múlik:

Elnézést kérek minden hűséges olvasómtól, aki hétvégén is szorgalmasan látogatta a blogot, és nem lelt új bejegyzésre. Volt néhány sürgős dolgom, ami nem tűrt halasztást. Mint például a tojásfestés.

magyar házban volt a gyerekeknek egy kedves rendezvény, hogy ne maradjanak ki az óhazától távol levő csemeték sem a Húsvét hagyományaiból. Nem tartom valószínűnek, hogy óriási locsolkodás fog zajlani a belgiumi magyar kolóniában, – ha tévedek, tessék jelezni! – legalább a tojásfestésbenhadd legyen részük a kicsiknek.

Zita néni csábította maga köré a gyerekeket, és először zellerleveles mintájú tojást festettek, olyan igazi lábasos festékbe áztatós módon. Külön érdekessége volt a dolognak, hogy harisnyába kellett tenni a tojást, a zellerlevél így nem esett le a festés során. Szerencsére Zita néni készült vagy húsz pár neylonharisnyával, így az anyukáknak nem kellett mezítláb hazamenniük.

A látványosabb része a programnak az ecsettel való festés volt, szebbnél szebb minták születtek. Fiaim is kiélték művészi hajlamaikat, és igazán egyedi színezésű tojásokkal rukkoltak elő. Aztán külön része volt a délutánnak a gyerekek mosdatása, kézről, fülről, pulóverről kellett lepucolni a festéket.

Ami feltűnő volt, hogy nagyrészt az apukák tevékenykedtek a csemetékkel, talán mert nekik nagyobb a kreativitásuk – tisztelet a kivételnek (mármint a kreatív anyukáknak).

Aztán az apraja lelkesen játszotta körbe-körbe a nyuszi ül a fűbent. A kör közepén guggoló nyuszik újra és újra elkapták a többieket, bizonyítva, hogy nem ülve szundikálnak, hanem ugrásra készen fülelnek.

A magyar népmesék vetítése tette fel e koronát az egészre, bár erről sokat nem tudok mondani, mert eljöttünk annál a résznél, amikor a szegényember az ördögöt szívatja.

Ahogy írom ezeket a sorokat, azon gondolkodom, hogy mégis csak kellene tanítani a fiúkkal valamit a locsolkodási szokásokból. Lehet, hogy a lányokat vödör vízzel ébresztjük Húsvét napján?