Ma egész napos továbbképzésen vettem részt. Nagyon érdekfeszítő téma volt terítéken: az Európai Unió döntési mechanizmusa. Érdekesen indult, volt néhány gondolatébresztő mondat arról, hogy az Európai Bizottságnak mire van felhatalmazása a jogszabályok előkészítésénél és végrehajtásánál. Különösen ez utóbbi keltette fel az érdeklődést, felmerült a kérdés az egyik résztvevő részéről, hogy nem kellene-e nagyobb végrehajtó hatalmat, vagy legalább eszközöket adni a Bizottságnak, ha a tagországokból nem kapják meg az ellenőrzéshez szükséges adatokat, vagy ha megkapják is, valótlanok.

Ez megmozgatta az én fantáziámat is. Valóban, miért ne lehetne egy szervezete a Bizottságnak, ami érvényt szerez a jogszabályoknak. Valahogy így:

— ooo —

ECIA

A cégvezető szobájába belépő két fekete öltönyös ügynöknek az volt a benyomása, hogy vihar dúlt odabenn. Az irattartó szekrény fiókjai ki voltak rángatva, iratok hevertek szerteszét, az igazgatói szék felborult. A cégvezető éppen azon igyekezett, hogy újabb papírköteget gyömöszöljön az iratmegsemmisítőbe.

Amikor meglátta az ügynököket, mozdulatlanná merevedett. Tekintetével követte, ahogy azok feléje közelednek. Az idősebbik ügynök felmutatta jelvényét, az arany színű ECIA felirat megcsillant a lámpafényben.

– European Commission Intelligence Agency. Sándorvári Ede, letartóztatom európai uniós támogatási csalás vádjával!

A cégvezető hozzájuk vágta a kezében szorongatott iratcsomót, és az ablakhoz rohant. Egy mozdulattal feltépte, fellépett az ablakpárkányra, és kivetette magát. Mielőtt lezuhanhatott volna a kilenc emeletnyi mélységbe, két kar fonódott a lábai köré, és visszarántotta a szobába. A fiatalabb ügynök határozott mozddulatokkal megbilincselte.

– Mondtam, hogy ki akar majd ugrani – dörmögte rekedtes hangon.

– Úgy látszik mégis felszedtél valamit azon a brüsszeli továbbképzésen – mondta az idősebb. – Na indulás! – megragadta Sándorvári karját, és kituszkolta a szobából.

— ooo —

Na igen, valószínűleg kevesebb lenne a csalás. Körülbelül ennyi volt az érdekes rész a tréningből. A végefelé más témán gondolkodtam el: valóban kell ennyit beszélni egy olyan dologról, ami most per pillanat egyáltalán nem aktuális nekem? Az előadó nagyon profi volt, meg minden, és a téma is fontos valószínűleg, de két kávé és egy kóla mellett is majdnem elszunyókáltam. Az tartott ébren, hogy gyorsan papírra vetettem az alábbi szösszenetet:

— ooo —

Miért nem kereskedünk más civilizációkkal?

Amikor az aldebaraniak először a Földre látogattak, nagy volt az izgalom. Az egész bolygó felbolydult. Az emberiség történetében egyedülálló esemény megmozgatta mindenki fantáziáját. Tudósok egymás között az idegen civilizáció technikai tudásának átvételéről és a földi tudományok robbanásszerű fejlődéséről beszéltek. A szociológusok a társadalom átrendeződésének lehetőségéről értekeztek. A hétköznapi emberek a tévén és az interneten csüggtek, kíváncsian minden apró részletre. A politikusok rögtön elemezni kezdték a világraszóló esemény hatását a Föld államai közötti politikai egyensúlyra.

Senki sem tudta miért szállt le az aldebarani űrhajó éppen Angliában, a szakértől azt mondják, hogy az angol ködös, esős időjárás hasonlított legjobban a bolygójukéra. Mindenesetre az Európai Unió azonnal lecsapott a közvetítő szerepére, ami miatt az amerikaiakat ette a penész. Rögtön tárgyalásokat kezdeményeztek a diplomáciai kapcsolatfelvétel lefolytatásának módjáról. Kezdeményezésükre bizottság alakult, hogy kivizsgálja a kapcsolatfelvétel legjobb módját.

Az aldebaraniak jelezték, hogy kereskednének néhány nagyon izgalmasnak tűnő árucikkel. A Világkereskedelmi Kamara magának követelte a jogot, hogy erről tárgyalásokat folytasson a Föld nevében. Az uniós tagállamok ezt megvétózták, mivel az űrhajó mégiscsak az Unió területén szállt le. Néhány napig ezen elvitatkoztak, és megbeszélést megbeszélés követett.

Az aldebaraniak az űrhajójuk körül őgyelegtek, és néhány apróságot csereberéltek a helyi farmerokkal. Közben az ENSZ főtitkára a vezető hatalmak kormányfőivel tárgyalt, hogy kinevezzék a kapcsolatot felvevő képviselőt. Több átvitatkozott nap és éjszaka során sikerült megegyezni. A képviselő nagy izgalommal készült feladatára. Tartottak még egy eligazító értekezletet, ahol ellátták megfelelő instrukciókkal, aztán a képviselő az űrhajóhoz indult, hogy felvegye a kapcsolatot a földön kívüli civilizáció küldötteivel. Annak azonban hűlt helye volt.

A helyiek elmondták, hogy az aldebaraniak megunták a várakozást, és valami szíriusz nevű helyre mentek, ahol jobbak az esélyek a cserekereskedelemre. Ajándékba itt hagytak néhány apróságot, hogy fenntartsák az érdeklődést, ha később mégis akarnánk kereskedni velük. Azzal a farmer megmutatta a holovetítőt és a transzporterkorongot amit ajándékba kapott két tehenéért. Arról hallani sem akart, hogy odaadja tudományos vizsgálat céljából, mondván becsületes úton szerezte. Jöttek volna az öltönyös urak hamarabb, nekik is jutott volna.

Azóta is várjuk az aldebaraniak visszatérését, és rengeteg megbeszélést tartunk, csak hogy ne essünk ki a gyakorlatból.

— ooo —

Szóval iszonyúan érdekes volt ez a tréning, már alig várom a következőt!