Bevallom, én gyanútlanul léptem be a Delhaize szupermarketbe. A hölgy azonban tudott valamit.

A zöldségespultnál bóklászom, a banán már belibbent a kosárba, a szőlő árát stírolom. Ahogy felemelem fejemet, és pillantásom a kenyerespolcok felé téved, meghűl ereimben a vér. Egy idős hölgy küzd halált megvető bátorsággal a napi betevőért. Tapasztalt harcos, felkészült a küzdelemre: bukósisak védi legfontosabb testrészét, a fejét.

Óvatosan cserkészi be a polcot, jobbra-balra tekint, lábujjhegyen oson a barnakenyeres fiókhoz. Centiméterről centiméterre húzza ki, ügyel, nehogy zajt csapjon. A kenyerek mit sem sejtenek, békésem szundikálnak egymásnak dőlve. A hölgy óvatosan kiemel egyet, sikerül kivennie anélkül, hogy a többi buci észrevenné. Lassan tolja vissza a fiókot, már majdnem a helyén van. Ekkor követi el a végzetes hibát.

Keze megremeg a feszültségtől, a fiók rándul egyet. A kenyerek felébrednek, és rögtön átlátják a helyzetet: valaki el akarja rabolni társukat. Óriási keveredés támad, hárman rögtön ráugranak szerencsétlen hölgyre, kezét támadják, megpróbálják visszarángatni társukat. Jól tudják: aki a fiókból kikerül, arra a legszörnyűbb dolog vár, a felszeletelés. A többiek is próbálnak segíteni, de a fiók már félig zárva van.

A negyedik buci halált megvető bátorsággal ugrik az ellenség fejére. Azonban tehetetlenül pattan vissza a bukósisakról. Nemhiába, a hölgy tapasztalt kenyérszeletelő harcos. Bucink azonban nem adja fel, egyenesen a támadó arcába veti magát. Szemeit elzárja a külvilágtól, száját betömi. Kamikáze akciója már-már sikerrel jár, amikor az ellenség foga csattan, és legfinomabb, legpuhább részét harapja ki belőle.

A hölgy mint óriás rázza le magáról a kenyereket, és zsákmányát jobbjában magasra emelve ballal nagyot taszít a fiókon. Az bezáródik, elvágva a remény utolsó szálát is. A győztes diadalmasan teszi a zsákmányt a szeletelőbe, és a piros gombra csap. A kések rezgő sivítása elnyomja a fiókban rekedt kenyerek panaszos kiáltásait.

A hölgy tudja: a csatát legközelebb is ő nyeri, mert nála van a csodafegyver, a bukósisak.

Arra eszmélek, hogy fiam rángatja a nadrágomat:

– Apuciiii! Vegyünk gumicukrot!

Utoljára még a hölgy felé pillantok, és bizonyossá válik bennem: valóban így kellett történnie a dolognak. Miért viselne különben valaki bukósisakot vásárlás közben?