Címkék

,

Délután öt óra. Veszem a kabátom, és megyek röhögni.

Az utóbbi napokban a buszra várva ezzel töltöm az időmet. Csak röhögni lehet a sok bénázáson, amit a dugóban a belgák elkövetnek.

Az egésznek az oka, hogy lezárták az Avenue de la Joyeuse Entrée-t, ezért az Avenue d’Auderghem-en megduplázódott az autófolyam a Schuman tér irányába. Ez még nem is lenne baj, alapesetben nem vészes itt a forgalom, de van egy jelenség, ami akkora dugót gerjeszt, hogy öröm nézni. A jelenség neve bénázás önzéssel összekötve.

A helyszín, az Auderghem és a Belliard kereszteződése

A móka a következőképpen zajlik:

Az Auderghem megtelt autókkal, mert a Schumantól áll a sor. Keresztben, a Belliard-ról vált a lámpa, Peugeot és Opel Astra rögtön keresztbe állnak, mert befordulni már nem tudnak, tele a sáv, mint említettem. Velük szemből jönne Audi, nyomában ötven másik autóval, de nem jutnak át, mert Peugeot és Opel Astra keresztbefordultak. Az eszükbe sem jut, hogy várjanak egy kicsit, addig Audi és társai mehetnének. Nem! Az ő lámpájuk kicsit előbb váltott, elsőbb értek oda! Minden joguk megvan rá, hogy be akarjanak fordulni! Audiék dudálnak, jó hangosan és hosszan, hátha a hang nyomása arréb tolja a forgalomtorlaszolókat.

Lámpa vált, Opel Astrának jobbról megindul Toyota és Renault, az utóbbi szerencsére jobbra be tud fordulni, és röhög a markába. Őt követve még vagy tízen bekanyarodnak jobbra, kárörvendő vigyorral az ajkukon. Peugeot és Opel Astra, akik igyekeztek magukat a legkisebbre összehúzni, végre be tud kanyarodni, mert mozdult a kocsisor az Auderghemen. Audinak már piros a lámpa, de nincs visszaút, gázt ad és gyorsan elszelel. Közben megint vált a lámpa, a most már nyugodt Peugeot és Astra nyomában Fiat és Saab érkeznek, és zárják el a szemben jövők elől az utat. Az élelmes Mercedes még időben átszelelt, de sorstársai nem tudnak mást tenni, mint megpróbálni csupasz dudaszóval félresöpörni Fiatot és Saabot, akik visszaintenek, hogy “szerinted most mi a … csináljak?”.

A mókát csak fokozza, amikor Harminchármasbusz be akar kanyarodni balra nagy ívben a Belliardra. Neki háromszor annyi hely kell a forduláshoz, ezért háromszor annyi ideig tart, amíg átfészkelődi magát a kereszteződésen.

Mivel az Auderghemen sem haladnak egy tapodtat sem, az autósor vége már a Schumannon torlódik, ami persze tovább lassítja a körtér forgalmát, ami miatt a szembe jövő sáv még lassabban halad a Schuman felé. Bezárult a kör, itt már csak a rendőrség segíthetne, ha nem kellene máshol küzdenie az elszántan hazafelé igyekvő autósokkal.

Érkezik a buszon, lassan vége a szórakozásnak, bár a közlekedni vágyók egy ideig még gyűrni fogják egymást a továbbhaladás egyre halványuló reményét dédelgetve. Amíg buszom átcsoszog a dugón, van még időm azon töprengeni, hogy valóban ilyen mazochisták a belgák? Mert fél percnyi gondolkodás sem kell hozzá, hogy olyan egyszerű megoldást találjon ki az ember, mint például a csíkozott terület a kereszteződés közepén, amelyen nem lehet megállni – ezáltal beszorulni és elzárni a többiek elől az utat. Biztos, hogy nem hülyék, tehát csakis készakarva csinálhatják.

Azt már megértettem, hogy miért irányítják a rendőrök a lámpákkal teljesen összhangban a forgalmat. Egyszerűen nem engedik, hogy az autók beszoruljanak, hanem kiterelik őket. Itt most nincs rendőr, nincs felfestés, csak az össznépi játék marad, amit úgy hívnak: “Én vagyok az első, csináljunk dugót!”