… a diagnózis óta. 

Akkor már napok óta ott bolyongott körülöttünk a rémség, a rák gondolata, de az utolsó pillanatig reménykedtünk, hogy valamit hátha nem jól gondolnak, hátha nem jól néztek. Arról a napról itt olvashattok, a diagnózist tegyétek hozzá… 💔😓💔

Április 28. péntek 12.00 óra

6, maximum 8 hónap, esetleg 1 év, de azt is gépekhez kötve. 💔Ez volt a kimondott ítélet.💔 A terhességet meg kell szakitani.💔  A válasz? Nem! Szó sem lehet róla, hogy bármelyik is bekövetkezzen. Harcolni fogunk, ahogy egész életünkben tettük. Ugy nézett ki az egyik rémséget sikerült ketrecbe zárni a Kaftrio-val, de jött helyette másik. Egyszer Katinka könnyek között mondta:
-Miért, anyuci miért? Hát nem volt elég a cf?
-Vannak harcosok, akiknek nagyobb csatákat kell megvívniuk. Hogy miért van ez? Én nem tudom. Csak azt tudom, hogy harcolni kell az életért. Mert  bár vannak rossz és szomorú napok, de az élet szép ha széppé tesszük. Ha nem kívánunk nagyot, csak épp eleget ami mosolyt csal az arcunkra és elégedettséggel tölti el a szívünket, lelkünket. Én ott leszek melletted. 

Hálás vagyok amiért erőt kaptam ehhez a futáshoz az elmúlt évben. Nem tagadom volt, mikor sírva öleltük egymást egy-egy orvosi bejelentés után. De azért utána kiáltott az orvosnak:
-Megfogok gyógyulni!!!

Honnan az erő? A kitartás? Én nem tudom. Egyszerűen igy nőtt fel. Mindig akart valamit. Élni. Még megélni dolgokat. Örülni. Hálásnak lenni. Közben teltek az évek. Már másképp akart élni. Már egyedül akart élni. Már munkát akart. Már jó embert akart maga mellé aki ugy szereti ahogy van. Már saját családot szeretett volna. Már férjhez menni, tovább adni amit tanult itthon, egy kisbabának. Ment rendíthetetlenül. Sokat beszélgettünk, néha húztam volna vissza, de nem engedte. Meghallgatott és mosolyogva mondta:
-Majd én tudom. 
És tudta. Érezte. Azt is tudta, hogy le kell lassítania ha kisbabát szeretne. Mindent megtett. Boldog volt. Sosem felejtem el 2023 január 1-et. Kacagva mesélte, hogy miként mentek el kajára vadászni Párizsban. Gyuszival nagyon nevettünk a történeteken. Letettük a telefont, Gyuszi még mindig nevetve kérdezte:
-Most akkor mi történik? 
-Kisbabája lesz, az tuti. 
-Honnan tudod?
-Nem tudom honnan, de tudom. 

És ez a kisbaba meg is mentette az életét. Honnan tudjuk? Megfájdult az oldala. Aggódott nem-e a babával van valami gond. Maga miatt még nem, de a baba miatt elmentek az ügyeletre. Akkor kezdődött a kálvária. Azt mindenki tudja, hogyha valaki rákos, akkor elkezdődik a versenyfutás az idővel. Reményeink szerint ez volt az egyik legdöntőbb tényező, hogy még időben volt. Ez adott esélyt mindkettőjük életére, erőt, hogy futhasson előre a gyógyulás felé.

Ábel baba augusztus 8-án született meg, ami maga volt a csoda. Mindenféle tekintetben. Ebben óriási támogatást kapott az uj kórháztól, ahol Barnabást kezelték már évek óta. Katinkáról annyit tudtak, hogy részt vett annakidején a Kaftrio tesztelésében, igy ismerték a nevét, de őt magát nem. Mára igaz barátokat talált a nővérek személyében. Támogatják őt ezen a hosszú, göröngyös, nehéz úton. Csak tisztelettel, elismeréssel és hálával tudunk beszélni az orvosi személyzet minden tagjáról.

Most egy óriási lépés előtt állunk. Másfél hete megnéztek egy kezelést, hogy megvalósítható-e nála? Mindenki nagyon izgult. Először azt mondták csak következő héten lesz eredmény. Másnap ott állt az ágya mellett az orvos:
-Minden rendben, mehetünk élesben.

Törvényszerűen még azon a napon jelentkeztek fura tünetek. Igy nem lehetett a kezelést sem megcsinálni. Óriási küzdelmet folytatott az elmúlt héten. Képes volt szétválasztani a mentális és fizikális dolgokat és külön szemlélni. Minden nap ott voltam vele. És egyszer csak jött az áttörés, elkezdtek javulni azok a leletek. 

Közeledett az április 28-a is. A dátum, amire mindig emlékezni fogunk. Mert van az azelőtti élet és az azutáni. Rossz emlékeket, érzéseket, félelmeket hozott magával. De ott volt a hála is, mert nem 6 és nem 8 hónap, hanem bizony 12 telt el. És most itt van velünk a remény. 💕

Ma még fogok irni egy posztot, kérlek keressétek majd, mert a facebook nem biztos, hogy mutatni fogja. Egy másik csodálatos emberről fog szólni, Esztikémről. Az önzetlen, színtiszta szeretetéről.  💓