Fura volt ez a tavasz idén. Hamar, már februárban enyhe szellők fujdogáltak, a természet azonnal reagált. A bokrokon majd később a fákon megjelentek a pici hajtások. Ezzel együtt a mogyoró is virágzásnak indult, elérkezett az első allergiás időszak amit nem nagyon várunk Barnussal. Majd márciusban inkább február volt, egyforma hűvös volt éjjel és nappal. Valamikor ekkor esett utoljára eső itt felénk. Április gyorsan elszaladt, hol sokkal melegebb volt mint ilyenkor lenni szokott, gyakran 20 fok fölött volt a hőmérséklet, hol meg alig tudott felkapaszkodni a hőmérő higanyszála 5-10 fok köré. A növények követték ezt a tendenciát, amikor sütött a nap gyorsan virágoztak tovább, a fák már zöldnek tűntek a nyiladozó pici hajtásoktól, majd visszaszunnyadtak a didergősebb napokon. Áprilisban nem kaptunk esőt ami itt Belgiumban szokatlan de nem kirívó, mondják a szakemberek. Az emberek nem igy érezték. Kiürültek a kinti esővíz tartályok, bekellett üzemelni a szivattyút, a földbe rejtett óriási tartályból töltöttük fel ujra .

Egy enyhébb hétvégén vásároltunk növénykéket a melegházba.
-Vetésforgó, vetésforgó! -hallottam Mamikám hangját álmomban.
-Jó, jó, mindent máshová fogok ültetni mint tavaly.- ígértem én.

A gyerekek szeretik a szamócát, abból lett több bokor. A hátralévő helyre került idén az uborka, három fajta, eddig mind nagyon szép volt ebben a pici melegházban, volt amikor a szomszédoknak is adtunk belőle. A másik oldal egy részében most petrezselyem növöget a saláták szomszédságában. Ezek mellé került a cukkini, sárga és zöld. Mire kell nekik a nagyobb hely a saláta ki fog kopni a földből, ez igy jó lesz. Ábel és most már Astridka is nagyon szereti a borsólevest. Mikor megláttam, hogy lehet borsópalántát is kapni (Mamikám szerintem ekkor kapott a fejéhez, hogy te jó ég, borsó palánta?), gondoltam veszek kettőt, az még pont el fog férni és ha lesz termés akkor megtudom mutatni a gyerekeknek honnan is kerül a borsó a levesükbe. Ezek mellett van a padlizsán és két kis paradicsom palánta.

Persze már lassan egy hónapja, az első uborkák már növögetnek, a paradicsom virágzik, tegnap hozta fel az első epret Gyuszi.

Május második hetében végre megérkeztek a felhők, azóta esik, a változatosság kedvéért szinte megállás nélkül. Hol jég, hol eső. Aztán süt a nap ezerrel, néha alig kapni levegőt a párától. Tornyosulnak a felhők, világosabb, szelídebb mint valami szürke szöszmöt amit összehordott a szél. Majd valahonnan előkerül, szinte erőszakosan, utat törve jön a nagy feketeség dirrel-durral. Óriási esőcseppek koppannak az ablakon. Az ember csak nézi, ahogy némelyik lassan, komótosan keresi az utat, a másik meg mint aki futóversenyre készül és első akar lenni, ugy robog végig a sima felületen és veszik az ablakpárkányon gyűlő pici patakocskába.

Figyelem az időjárási előrejelzéseket. Bevallom azért májusban a 10-12 fok hűvös, kicsit vágynék már a 20-22 fokra. Most vasárnapra 30 fokot jósolnak. Eső előreláthatólag nem fog esni az elkövetkezendő 15 napban. Sajnos tavaly is igy kezdődött az aszály. Idénre melegebbet és még kevesebbet csapadékot jósolnak mint előző években volt.

Kimentem tegnap az egyik égszakadás után fényképezni. Nagyon szeretem az esőcseppeket a virágokon, mintha feldíszítene a természetet csillogó ékszerekkel mindent. Ha fuj a szél, akkor lágyan megrebbenti a leveleket, szirmokat és szikrázik minden a felhők mögül kikukkantó napsütésben.