Voltatok már babaváró bulin? Mi majdnem, de végül … 😌

Már bizony csak bő hónap volt Astridkánk megszületéséig, Esztikém szeretett volna egy babavárót tartani barátoknak, családtagoknak. Vincent is hazaért Afrikából, immár teljes volt a család ujra. 

Délutánra mentünk, előtte még pakolászni, segiteni kellett, hiszen Esztikém már nehezebben mozgott, bár mindezt mosolyogva tette. ❤ Már készen volt szinte minden a vendégek fogadására, még fordultak párat a fiuk a garázs és a ház között, mikor Gyuszi nekiment valami kiálló fémnek. Tudta, hogy ott van, előtte ki is kerülte, akkor nem sikerült. Jöttek befelé, már folyt a vér az arcán. 😓 Megnéztem, a fejbőre felrepedt, viszont hosszan. Na jól van, akkor irány a legközelebbi kórházba, Leuven-ben az ügyeletre.

Bár minden gyorsan történt, de mégis mire megvizsgálták, eldöntötték, hogy ezt bizony össze kell varrni vagy kapcsozni és mire visszaértünk bizony minden vendég elment, lemaradtunk a csomagok bontogatásáról, a közös kajáról, beszélgetésekről. 😌 Hát ez most igy sikerült. 😕

Annak örültünk, hogy mindenki jól van, Esztikém örült a sok ajándéknak, a barátoknak. ❤

… és közben minden pillanatunkat belengte a ki nem mondott szomorúság. Mosolyogtunk, beszélgettünk, de … ott volt a levegőben a következő hét péntek 12 óra aggodalma, amikorra mennünk kellett az eredményért a kórházba…