Igen érdekesen. 🤭

A legfontosabb, hogy most nálunk 3 hétből áll egy-egy ciklus. 

Az első és második héten hétfőn szinte egész nap nálam van Ábel, később az anyukája is csatlakozik hozzánk, pihen. Kedd-szerda-csütörtök reggel 5.45-kor kelek, főzök egy gyors kávét, ugrok az autóba és irány Zaventem, ahol Esztikém dolgozik. Kb. 7 óra körül érek oda. Sajnos a fővárost körül ölelő M0-ás körgyűrűn a nagy viaduktot most újítják fel augusztus óta, el is tart 8 évig (ne is kérdezzétek!!! 🙈🙉🙊). E miatt a 20 perces út kitolódik 50-70 perc közé és olyankor nagyon örülök, hogy csak ennyi. De ott vagyok időben, ez a lényeg. A két lány is berobog, Astridkám ülésestől átkerül az én autómba és már robogunk is hazafelé. Az út csupán 30 perc ahogy gondoltam amikor felajánlottam ezt a lehetőséget, hogy vigyázok én a kislányra. Ebben az időszakban mindenki a főváros felé veszi inkább az irányt. Fél óra elteltével mikor már hazafelé megyünk bizony látom, a másik oldalon szinte végig áll a forgalom. 7.30-kor. Ne felejtsük el, hogy a hivatalos munkakezdés Belgiumban a 10 óra! Vagyis ekkorra kell mindenkinek beérnie a munkába legkésőbb. Szóval ezek a dugók ki is tartanak még pár órát minden áldott munkanapon. 😕

Amint hazaérünk általában enni is kell, mert a picipoci jelzi, itt az idő.😋 Belefér még egy kis játék, de aztán alvás. 😴 Ilyenekkel telik a napunk. Játszunk, eszünk. Astrid egy csoda, egy édes, drága kicsi lány. 🥰👧🏻Gyuszi mondta, hogy petíciót fog benyújtani a szülők felé, hogy vegyenek fel még egy nevet a kislánynak, a Napsugár-t. A mosolyával mindenkit megörvendeztet, drága kicsi lányka, bearanyozza az életünket. 🥰👧🏻🥰 Délután 14.30 körül uzsonna, eszünk, büfi, egy kis séta, tisztába tevés, el is telt az idő, 15.00 körül már ujra az autóban vagyunk, hogy reményeink szerint 16.00 körül a Mamánál legyünk. Puszi a lányoknak, ölelés, búcsú és már robogok is haza. Ilyenkor többnyire felhívom Katinkámat, hogy milyen napjuk volt, van-e valami segítségre szüksége. Ha minden jól megy, kevés a dugó, akkor 5 után nemsokkal már otthon is vagyok. Közben, ha valami játékban el nem akad, akkor Artu is felporszívózott, gyorsan felmosok, megetetjük a kutyikat, cicákat, vacsi és lerogyok. 😌🥰

Pénteken ujra korán kelek, mert mennünk kell vérvételre a kórházba. Még azon a napon meg kell lennie az eredménynek, igy 7-kor már ujra úton vagyunk, robogunk Gent-be. Utána ha kell segítek, ha nem akkor megyek haza és intézem a mi dolgainkat. 

Jön a hétvége, ami valahogy mindig olyan, mintha nem napi 24 órából állna, hanem sokkal kevesebből. Áldás és öröm ha esetleg jönnek a gyerekek mind, vagy csak benéznek hozzánk. És máris vasárnap este van. 🤦‍♀️🤭 Ki érti ezt? 

Minden harmadik héten hétfőn pedig van ez a pihinap amikor elvileg nem kell menni sehová, nem kell csinálni semmit. 🤭

Igy telt az elmúlt két hét és még az elkövetkező hetek, hónapokban is ez lesz. Nem fogunk unatkozni. Hálás vagyok, hogy láthatom a piciket felnőni. Hálás vagyok, amiért segíthetek a gyerekeknek. Hálás vagyok, hogy lefogytam és tele vagyok lendülettel, erővel. Megy ez még. Mennie kell. Nem mondom, hogy néha nem vagyok fáradt, no de ki nem lenne az? Csak adjon az Úr erőt, lendületet, majd én gazdálkodom vele, ígérem. 😌🥰