Történetünk augusztus 10-én kezdődött.

Arra érkeztünk haza, hogy az előző napi vihar a három galagonyafából kettőt megdöntött, a középsőt nem is akárhogy. 😓 Nagyon elszomorodtunk, mert ezeket a fákat mi ültettük és minden tavasszal csodájára járnak a szomszédok és az iskolába érkező szülők, gyerekek, annyira gyönyörűek a tűzpiros virágai. Idén is ilyen csodaszépek voltak.

Pár éve még be is csöngetett egy házaspár megkérdezni, hogy milyen fák, honnan szereztük, melyik kertészetből. Remélem sikerült nekik is találniuk pár ilyen szépséget. 

Nos a fák megdőltek, a középsőt tudtuk még laikusként is, hogyha nem segítünk akkor a földön fog kikötni. A facebook oldalamon segítséget kértem és kaptam is amit mi magunk is megtudtunk csinálni még azon a napon. Miközben nézegettük a fát észrevettük, hogy egy kis gerlepár rakott rajta fészket. A lombtól nem is láttuk, de ott bizony egy kis otthon, egy kis család kezdte el életét. Gyuszi mondta is, itt nem csak a fáról van szó, egy családról, talán már egy pici életről. Nem késlekedhettünk. Követtük a tanácsokat, szerencsénk volt, mert mindenki hasonlót ajánlott. Gyuszi bevásárolt a Gamma-ba és a tettek mezejére léptünk.

Féltettük a kis gerléket, hogy esetleg zaklatásnak vélik a jelenlétünket és elhagyják a fészket. Csöndben dolgoztunk és gyorsan. A fát Gyuszi egyetlen mozdulattal a helyére húzta, szegény kis gerle csak kukucskált lefelé, hogy mi a csudát csinálunk? Én megtartottam míg Gyuszi fixálta a kötést a fa körül. Elengedtük és tartott, tart ma is. 

 

Pár napja vettük észre, hogy az anyuka tollai közül egy pici buksi kandikál ki, aki már nem is olyan kicsi. Szépen kitollasodott. Kíváncsian pislogott ránk:
-Ti meg kik vagytok?
-Azok akik örülnek a születésednek! Nőj nagyra kicsi gerle! 🕊❤

Az utóbbi hetekben elég nagy esőzések voltak felénk. Mondtam Gyuszinak legszívesebben kivinnék egy ernyőt föléjük. Reggel aggódva néztem ki a konyhaablakon, persze ők rendületlenül ott ültek a fészken. 😊 Semmi bajuk nem lett. Igy születtek nálunk gerlék, mondanám, hogy a mieink, de ők szabad lelkek. 

Ide jártak hozzánk minden télen az etetőbe már vagy két éve, először egy majd két gerlepár és egy galambpár. Ami érdekes volt, hogy sosem zavarták el a pici cinegéket, vörösbegyeket, zöldikéket, verebeket, békésen tördelték a magokat egymás mellett. Igy én sem zavartam őket, éldegéltek békében. És most született picike gerlécske. Ajánlottuk nekik, hogy talán hátul a kertben a gömbakácokon védettebb lenne ez a fészkecske a tömör lombkoronában, hiszen most már csak ősz van és ritkulnak a levelek.  😊 De olyan jó, hogy ők tudják, érzik mi kell nekik, mi a jó nekik. Csak magukra, az ösztöneikre figyelnek. Tanulnunk kellene tőlük …