… nos akkor kénytelen az ember beszerezni egy újat. Sokan vagyunk, legalább 9 darab kell mindenből ha mindenki itt van, ha teljes a család az asztalnál. És hála Istennek nagyon sokszor teljes a család. 🥰

Még valamikor 18 éve vettem az Ikea-ban egy kis étkészletet, ott volt a legolcsóbb, mikor kiköltöztünk Belgiumba. Aztán mikor fogyóban voltak a tányérok akkor eleinte az e-bay-en barangoltam majd később a marketplace-en. 20-40 euronál többet sosem költöttem tányérkészletre. Mindig 12 részeset kerestem, ha volt tálaló a tányérokon kívül a készlethez, akkor csak örültem neki.

Többnyire elajándékoztam a már erősen hiányos régit, mikor sikerült beszereznem az újat. Kivéve az első tányérkészletet. Valahová Vallóniába mentünk el érte Katinkával, még erre is emlékszem. Szűk kis utcákon mentünk át, elhagytuk a jelzőtáblát amire az volt írva ott van Belgium mértani közepe, addig nem is tudtuk, hogy ilyen is van itt. Egyik kis falu követte a másikat, majd egy kis szűk sikátorban jelezte a gps, hogy megérkeztünk. Kis sötét, füstös házba léptünk be. Asztalon pár csomag, a tányérok. Mindet elhoztuk, csak lapos-, mély- és kistányérok voltak.

Ahogy fentebb irtam mindig elajándékoztam a megmaradt készleteket, de ettől nem tudtam megválni. Az egész család kedvence volt. Vigyáztunk rá nagyon, mégis lassan, de fogytak. 

A legutóbbi kék étkészletet is nagyon szerettem, a főzős blogomban sokszor láthattátok. De elfogytak.  😞 Pár hete számolgattam mikor vártam a gyerekeket, még Barnusomat meg is gyanúsítottam, hogy biztos nála vannak, de nem voltak. Emlékeztem én, hogy itt-ott lecsorbulva kerültek a kezembe, némelyik elrepedt, kidobtam őket. Az egy-egy tányérok összeadódtak és már nem tudtam megteríteni az asztalt mindannyiunknak. 

Elkezdtem megint keresni a marketplace-en, kapóra jött, hogy közeledett a szülinapom. Néztem én az oldalt kitartóan minden nap, de nem jött szembe az amire megdobbant volna a szivem, hogy igen, ez az. Aztán mégis, a szülinapom előtt egy héttel. Elküldtem a kis családomnak a linket, bár nem szeretek kérni, de ezt tényleg szerettem volna. (Talán legelőször tavaly kértem a tésztakészítő gépet, de az is nagyon jól beilleszkedett a konyhámba, főnyeremény volt. 😁) 

Semmi visszajelzést nem kaptam. 😕 Gondoltam drága lehet, nem tudják megvenni. Sebaj. 😊 

Elfogytak a napok, én betöltöttem az 56. évemet és egyszer csak két óriási dobozt tettek le elém a gyerekek. Igen, az étkészlet volt az.

Nagyon piszkos volt, ütött-kopott. Annak látszott. Vastagon fedte a por minden részét. Óvatosan fogtam a kezembe, egy kézzel  festett étkészlet. Valakinek valamikor óriási érték volt, nézzétek csak. 

A tényér alján látjátok a pecsétet, 1930-ban készült. Valamikor valakinek nagy kincse lehetett. Onnan is gondolom, mert bár tényleg nagyon porosak voltak a tányérok, de szépen összevoltak csomagolva. Valahol egy padlás mélyén várták, hogy valaki rátaláljon és újra elkezdje használni. Egyetlen kistányér hiányzik a 12 személyes készletből. 

Órákig tartott míg megtisztítottam minden egyes darabot. Olyan jó, hogy a gyerekek nem csinálták meg előre, helyettem, hogy az én szemem láttára kezdtek el csillogni ezek a tányérok. 

Vajon ha mesélni tudnának ezek a tányérok mit mondanának… milyen történeteket hallhatnánk? Ki kapta a készletet? Kik használták? Milyen finomságokat tálaltak bennük? Mindennapi használatra készültek vagy csak jeles napok alkalmával kerültek az asztalra? Vajon mit mesélnének ezek a szépséges, csillogó tányérok? 🥰