És mint minden tavasszal azonnal Édesapa jutott eszünkbe. Minden pillanatát szerette. Már alig bírta kivárni, hogy legyen annyira meleg este, hogy a tűz mellé odalehessen kuporodni. Még ha pulcsiban is, de akkor is csurdítsunk, ahogy ő mondta. 🥓

Olyankor elment a közeli erdőbe és vágott friss vesszőből nyársat. Régen nem voltak ilyen nyársak mint ma, de mikor megjelentek a fém pálcák akkor is azt mondta, hogy annak nem olyan a hangulata, azzal nem is igazi az a szalonna sütés. 

Aztán feltűzte a nyársra a jó tenyérnyi szalonnát. Nem volt az sem mindegy, hogy mennyire vágja be, az sem, hogy merről merre vágja. Szigorú volt, nem lehetett benne hús még pici vékony csík sem, mert akkor nem fog ugy csöpögni a zsír a szalonnából.

A kenyereket előre elkészítettük. Ráraktuk az ilyenkor már zsenge ujhagymát 🧅, az apróra vágott piros héjú retket, paradicsomot🍅, fehér húsú paprikát a fólia alól. Egy két karika a felnőttek kenyerére került az olyan csípős paprikából, aminek még csak az illatától is könnybe lábadt a szemem 🌶. Megsóztuk, mert az hozza elő az igazi ízeket, meg különben is igy nem fog fájni a hasunk a zsírostól. 

Féltérdre ereszkedett a tűzhöz közel, én ültem a kissámlimon és igy tanította:
-Egyik kezedben a kenyér, de vigyázz, le ne szórd a finom zöldségeket róla. A másik kezeddel fogd a nyársat és egyenletesen forgasd a lángok közelében. Soha ne a lángon, mert megég és keserű lesz a szalonna, hát akkor holnap reggel mit reggelizünk? 

Persze többnyire türelmetlen és éhes voltam, igy csak lángra kapott az a szalonna csücsök. Mondta nem baj, majd levágjuk. Csak csöpögtessem már azt a kenyeret, mert ott szárad meg a kezemben. 😊 

Ó micsoda ízek voltak ott. A kenyérnek, a szalonnának a zöldségeknek más íze volt. Főleg mikor még Mami sütötte a kenyeret is. ❤ Többnyire nyakig, fültől fülig voltunk majzosak, zsírosak, kormosak voltunk. 😁  De tele volt a pocak és jókat beszélgettünk a pattogó tűz mellett. Nem érdekelt minket semmi. 😉

Most csütörtökön szünet volt Belgiumban, pénteket sok munkahelyen kiadták a dolgozóknak, igy négy napos hétvége várt ránk. Nyitva volt az antwerpeni Magyar Bolt, gondoltuk elmegyünk, feltankolunk laktózmentes termékekből, túróból, tejfölből, és ha már ott vagyunk veszünk más finomságokat. 2-3 havonta megtesszük ezt a távolságot, most jött velünk Katinka is. A hűtőpultban jókora darab szalonnával szemeztem. Mi nem eszünk állati eredetű zsiradékot a gyerekek betegsége miatt már kb. 30 éve. Egyetlen kivétel van, ha szalonnát sütünk. Ránéztem Gyuszira, estére ha jó idő van nem csurdítunk?  De, jó ötlet. 😁 

Este megkérdeztük Katinkáékat nincs-e kedvük átjönni. Volt. 😊 Igy aztán megrakta Gyuszi a tüzet, felszúrta a nyársakra a szalonnát, megcsináltuk a kenyereket, sütöttük a szalonnát, csöpögött a zsír. Vincent jó kis country zenét kapcsolt. 

Én pedig emlékeztem. ❤ Remélem látta és mosolygott az aki lélekben most is ott volt. 🥰

Később előkerült némi gluténmentes keksz és pillecukor is.

Csak egy tavaszi este volt. Mégis tele volt emlékkel, pihenéssel, nevetéssel. Bárcsak a többi kicsikénk is itt lehetett volna. A fiuk külföldön, a spontán estéhez Esztikémék messze laknak sajnos. No de majd lesz még alkalom, sok-sok alkalom, hogy együtt emlékezzünk és gyártsunk új emlékeket amikre majd egyszer a mi gyermekeink emlékezhetnek mosolyogva. ❤🥰