Lassan egy hónapja már, hogy elmehettünk egy filmforgatásra, melynek a forgatókönyvét Gyuszi írta, de ez egy másik történet. 🙂

Már előre próbáltam kérdezni a gluténmentes csoportban, hogy a Balaton partján amikor megyünk és Zalaegerszegen milyen lehetőségeink lesznek  a glutén- és laktózmentes étkezésre. Kicsit aggódtam is, de nem volt mit tenni, gondoltam akkor ugorjunk fejest. 

Zalaegerszeg felé félúton megálltunk, a gluténmentes oldalon ajánlottak egy pizzériát, ahol mindenféle pizzát elkészítenek gluténmentesen is. Idejére nem emlékszem mikor ettem igazi finom, izletes pizzát. Hát itt sikerült, melyért elmondhatatlanul hálás voltam.

Siófokon álltunk meg, a Rozmaring Kiskert Vendéglő és Pizzéria-ban. Hamar megkaptuk az áhított pizzát és már a látványa is gyönyörű volt. Nem ettem meg csak a felét, mert úgy láttam a google keresőben, hogy van egy cukrászda ahol árulnak gluténmentes termékeket és gondoltuk meglátogatjuk egy süti és kávé erejéig, de sajnos be volt zárva, épp felújítási munkálatok zajlottak. Így a pizza másik felét már utközben dörgöltem be, szép lassan, alaposan kiélvezve az izeket, hogy jó sokáig emlékezzek rá. 🙂 ❤ 

Mivel épp pünkösd volt, igy minden be volt zárva. 😦 Te jó ég, akkor én most mit fogok enni? :O És másnap sem lesz nyitva semmit, hiszen pünkösd hétfő. :O Akitől béreltük a kis apartmant tőle kértünk segitséget, mondta valóban nincs nyitva semmit, de van egy éjjel-nappali pici bolt az egyik benzinkút mellett, próbálkozzunk ott. Elrobogtunk, kérdeztem az egyik eladót vannak-e glutén- és laktózmentes termékeik? Elsőre azt mondta nincsenek, majd eszébe jutott, hogy van tejük. Hát akkor gondoltam átbogarászom az üzletet mégis. Végül került kukoricás kenyér a kosárba, több felvágott, virsli, sajt, vaj, gesztenyés édesség, olyan, mint a turó-rudi, de gesztenyéből készült. Nagyon örültem ezeknek, mutattam is a hölgynek utána, el volt csodálkozva, hogy ő ezekről nem is tudott. 🙂 

Azon a hétvégén Zalaegerszegen fesztivál volt, nem is messze a szállásunktól. Este elsétáltunk a forgatag felé. Nézelődtünk, emberek kínálták a portékáikat. Egyszer megállok egy sátor előtt, mutatom Gyuszinak, hogy nézd, kókuszos süti! A régi rédei búcsúk jutottak eszembe, mindig vettünk egy kis zacsival ilyen kókuszost, de tudtam most ez nem lehetséges, de gondoltam Gyuszi hátha megörül neki. Egy fiatal srác penderült elénk, buzgón mondogatta, hogy vegyünk és kóstoljuk meg az ilyen-olyan izü, színű, formájú édességeket. Mondtam neki, hogy én sajnos nem kóstolhatom meg egyiket sem és mondtam miért. Erre felkap egy táblát az asztalról, amelyre rá volt irva, hogy az összes termék glutén- és laktózmentes. Jött a tulaj aki készíti az édességeket, és elmesélte, hogy az összes fellelhető finomság gyümölcsből készül. Én ugyi nem nagyon szeretem az édességet, de Gyuszi megkóstolta, mondta finom, így vettünk pár darabot Esztikének és Barnusnak, hogy egy kicsit lakmározzanak majd belőle. 🙂 

Egy másik kis házikóra ki volt írva, hogy gluténmentes terméket árulnak. Egy géppel krumplit vágtak fel körbe-körbe, majd ráhúzták egy hosszú pálcikára és így sütötték ki. Semmit nem tettek hozzá, csak igy. Lehetett hozzá kapni mártásokat, én nem mertem azokkal kísérletezni, de a krumpli finom volt. Sétánk során elmentünk egy Belga nevezetű étterem mellett, nevettünk, hogy na mit nem találunk. Nézelődtünk, hogy hátha találunk valami nekem is ehetőt, de sajna nem mertem a grill sátornál kísérletezni, mert mást is sütöttek ott, a finom foszlós kenyeret amikor vágták repült mindenfelé a morzsa, a kenyér héjáról a kérge. Nem volt kedvem szenvedni másnap. 😦 Igy aztán hová mentünk be visszafelé vacsizni? 😀 Igen, a Belga restaurant-ba. 😀 

Még a gluténmentes oldalon ajánlották, hogy mindig, mindenhol mondjam, hogy mi a gondom és lesznek akik segíteni fognak, az tuti. Igy is lett, itt is elmondtam, hogy mi a gondom, de a pincér szemrebbenés nélkül mellémpenderült és együtt néztük végig az étlapot, mondta melyiket ehetem, melyiket nem. Nagyon finomat vacsiztunk és másnap sem fájt a hasam tőle, valóban vigyáztak az étel tisztaságára. Hálás köszönet nekik! 🙂 ❤

Jött a másnap, reggelink meg volt, még az utolsó szendvicsemet kivettem a hűtőből  amit Magyarországról hoztam, gondoltam elrágcsálom, addig csak nem romlik meg a nagy melegben. 

Erre mi történik? Egyszer csak kérdezik, hogy mit kérünk ebédre? :O Mondtam én semmit, soroltam az okokat. Erre, hogy az nem gond, a mekiből hoznak nekem hamburgert! ❤ Juhujjj, rendben, hozzatok! ❤ 

Ezt a képet a meki oldaláról hoztam. Hogy mióta nem ettem hamburgert? Öööö, nem emlékszem hány éve. Itt Belgiumban ez sincs. 😦 Állítólag  a holland éttermekben van, majd egyszer meglepjük magunkat. 🙂 No de most ott tartunk, hogy Meki és hamburger.

Bennem volt a félsz kicsit, mi lesz ha nem tiszta helyen készítik, stb. stb. De az első falat után már tudtam, ezt itt meg fogom enni. ❤ Hmmm. Nagyon finom volt! 

A hosszú forró nap után fáradtan mentünk vissza a szállásra, ajánlottak nekünk egy remek kis éttermet nem messze a fesztiváltól, gondoltuk elmegyünk oda vacsizni. Nem sikerült. 😦 Épp a helyi színészek fergeteges koncertjét hallgattuk a nagyszínpad előtt, amikor minden elektromosság elment  a környéken. Az emberek szétszéledtek. Az árusok árultak amig még volt a meleg kinálnivalóból. Elsétáltunk az étteremig, de ott is szembesültünk azzal, hogy mivel nincs áram arra sem, így nem tudják a vendégeket kiszolgálni. 

Elkedvetlenedve, szomorúan ballagtunk vissza, mondtam Gyuszinak egyen valamit.  Az aranyos bedörgölt egy óriási sült kolbit hófehér kenyérrel. Érdekes volt, mert bár igen ritkán, de akkor jó izüen befalatoztam én is ilyen kaját régebben, most semmi ingerenciám nem volt hozzá. Ő meg szegény kapkodta befelé, de mondtam neki, hogy nincs semmi gond, tényleg nem kellene. 🙂 

Aztán térültünk-fordultunk, beültünk a kocsiba és elfogyasztottam aznap a második hamburgeremet, csak most a Burger King-ben. Nagyon cuki volt az eladó, mert mondta, hogy a barátnőjének is ez a gondja, így hátrament ahol készítették a menüket, hogy felhívja a figyelmet nehogy más felületre tegyék le a hambit. Ó jaj, nagyon finom volt.

Ettől egy kicsit féltem, mert volt akinek gondja volt már tőle, de akkor kb. már egyáltalán nem érdekelt. 🙂 És nekem, aki egy morzsára is nagyon érzékenyen reagálok nem lett bajom tőle! 🙂

Másnap délután miután Gyuszi visszajött a forgatásról átmentünk Hévizre a nagynénémhez. A google segítségével találtam egy közeli cukrászdát, Macchiato Caffe & Lounge nevüt. Bementünk és én majdnem sirtam. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb torták, sütik, édességek. Mondom ezt én ugy, hogy ugye nem szeretem az édességet. Azt sem tudtam mit válasszak! Nincs fénykép sajnos. Megettem a sütit pillanatok alatt. Jó szívvel ajánlom a kis kávézót. 🙂 

Utolsó esténken pedig meglátogattuk a kicsit messzebb lévő éttermet, melyet sokan ajánlottak, a Véndiófát. Itt aztán tényleg szuper volt minden! Remek volt a kiszolgálás, a pincér azonnal tudta mi kell nekem,  mondta az ajánlatokat sorban. Az elkészült vacsora pedig nagyon-nagyon finom volt! 🙂 

Utolsó napon a repülőtérre menet már ebédidőn tul voltunk, mikor gondoltuk ebédelni kellene mégis valamit mielőtt hazarepülünk este. És akkor eszembe jutott a Tepszi ételbár!  Megnéztem a térképen, és örömmel ujságoltam, hogy ez bizony a repülőtérre vezető út mellett van. Irtam nekik, hogy van-e még egyáltalán ilyen későn kajájuk, és jött a válasz, hogy igen, várnak minket szeretettel. 🙂 No ez volt az a hely, ahová bementem és bátran válogathattam, nem kellett kérdezősködni,  hogy mi van benne, magyarázkodni, hogy én ezt és ezt nem ehetek. És nagyon, de nagyon finom volt amit ettünk. Az alábbi képet az oldalukról hoztam kedvcsinálónak. És amilyen gusztusosak a képen a kaják olyan finomak is, higgyétek el! 🙂 

Nagy találkozás volt ez, aminek mindketten örültünk, hiszen évek óta tartottuk a kapcsolatot, de még soha nem találkoztunk. De még fogunk, az tuti! 🙂 Mert ha megyünk és Pesten járunk, akkor náluk fogunk lakmározni! Menjetek ti is. 🙂 

Ha itt Belgiumban fele ennyi lehetőség lenne ilyen étkezésre, már azért sok ilyen beteg hálás lenne! Ha csak azt nézzük, hogy van itt is Meki de nincs gluténmentes menü. Van már Burger King is, de ide nem hoztak gluténmentes menüt. Pizzériát egész Belgium területén meg tudnám szerintem számolni egy kezemen, ahol lehet kapni gluténmentesen. Éttermekben itt is próbálkoztunk, többször nem is értik, hogy mit kérdezünk, nem értik a kérdést, fogalmuk sincs mit jelent az, hogy gluténmentes. 

És ami nagyszerű, hogy nem lettem egyszer sem beteg! A tejre nem vigyáztam annyira, arra tudtam bevenni bogyókat, ha odafigyeltem, hogy ne egyek túl sok tejtartalmut, így nem lett abból sem baj.