Túl sok volt az olyan dolog, amire még csak emlékezni sem szeretnék. Nem volt jó 2016. Nem én akartam így, de utólag ezt kell, hogy mondjam. Sok mindent lezártam, véget vetettem neki, hogy ne szívja az erőmet. Nehéz volt, majd bele szakadtam, de be kell lássam, hogy igaz amit Édesapa mondott mindig: ami nem megy azt nem kell erőltetni. Ezt az érzést sajnos az sem kompenzálta, hogy életem egyik álmát tette Gyuszi valóvá, nyáron Londonban jártunk, amiért mindig hálás leszek neki. És azért is, mert találkozhattam ott régen nem látott baráttal. ❤

Az év második felét pedig meghatározta Barnabás állapota, ami iszonyatosan leterhelt lelkileg-testileg. Szerencsére mi, a család együtt voltunk és kiderült az is, hogy kik az igaz barátok, kik azok akik nem voltak restek és ránk telefonáltak, akik minden héten írtak, jelentkeztek és biztosítottak arról, hogy ott vannak ha szükség van rájuk. Ezért rendkívül hálás vagyok, főleg, hogy tudom nekik is meg volt a maguk baja, de jutott hely és idő a szívükben ránk is, mert tudták, érezték, hogy nagy a baj. ❤ Ugyanakkor szembesülnöm kellett az emberek, csoportok, intézmények közönyével, nemtörődömségével, szeretetlenségével. Volt időszak,  mikor ez a tény mázsás súlyként majdnem agyon nyomott, de aztán helyére tettem magamban, Barnusban a dolgokat és mint mindig mosolyogva megyünk már csak azért is tovább!!! 🙂

Elindult egy új gyógyszer beszerzése Barnabásnak az őszi események után, nagyon várjuk, reménykedünk, hogy jó lesz és jövőre jó híreket oszthatunk meg mindenkivel. 🙂

Augusztusban, miután visszajöttünk Magyarországról egy új projekt-be fogtunk Gyuszival, amit a Barnussal történt dolgok miatt sokkal nehezebb volt végig csinálni, ugyanakkor kicsit felpezsdítette az életünket, de erről majd jövőre. 😀

Ennyi. A gyerekeim, a férjem jól vannak. Rengeteget dolgoznak, de együtt vagyunk,  jól vagyunk. Ez ad erőt! Én meg itt vagyok hátvédként és tolom előre őket, mint mindig. 

A cf-es társadalmat Magyarországon is, Belgiumban is megrázta a tél. Nagyon sok fiatal szervezete feladta a harcot, nehéz volt szembesülni az ő elvesztésükkel. De fel kell állni, szerető szívvel gondolni rájuk és ki kell tartani, menni kell tovább, hiszen ők is ezt várnák tőlünk!

Hát menjünk, én nagyon reménykedem, hogy 2017 jobb, eredményesebb lesz, hiszen több olyan dolog is történhet, ami megváltoztathatja életünket jó irányba.