Sokan mondják minek a karácsony, minden napon kell szeretnünk egymást. Ez igaz, mégis azt hiszem, hogy kellenek alkalmak, amikor összejöhetnek a családtagok, barátok, hogy találkozzanak, megajándékozzák egymást, hiszen nem találkozunk már minden nap, ha találkozunk is nem az ajándék a lényeg. Szerintem igen is kellenek alkalmak. És hát nem a pénzről kellene ezeknek az alkalmaknak szólni. 

Már akkor megáll egy kicsit az ember, amikor elgondolkodik jön a karácsony, kit mivel lepjen meg? Már akkor kezdődik a karácsony, hiszen azon gondolkodunk, hogy a másiknak mivel csaljunk mosolyt az arcára. És bizony ebben a rohanó világban jó megállni, jó elmélkedni nem a munkán, nem azokon amik éppen foglalkoztatják az embert, hanem arra gondolni, hogy mivel szerezzen örömet. Szerintem ilyentájt sokkal többet gondolunk szeretteinkre mint úgy általában, akik fontosabbak nekünk,  és másként is gondolunk rájuk. 

Nálunk hogy telt a karácsony? Először is mindenki nagyon fáradt volt. Sűrűek voltak a napok mindenkinek a munkahelyen, itt még 23-án munkanap volt és bizony Katinka végig dolgozta azt is. Eszti és Gyuszi hét közepétől már itthon ténykedett, de mindig volt valami amit csináltunk, mindig volt valami amiért szaladni kellett, nem unatkoztunk. Plusz megbeszéltem magammal, hogy én bizony 24-én nem fogok a konyhába főzőcskézni, mindent előkészítek, a menüt már jó előre kitaláltam, csak készre sütöm-főzöm a vacsit, de nem állok a fazék mellett. 

Aztán úgy alakult, hogy elszöszöltünk, későre maradtunk. De ez sem volt baj, élveztük az együttlétet. Sokat nevettünk, beszélgettünk, Dávid fiam égősort forrasztott, reparált, a lányok díszítettek Barnussal, sorba kerültek elő a régi díszek. Még olyan is van, amit én kaptam gyermekkoromban. Szerencsére ezeket nem dobálta ki anyám mint oly sok mindent, egyszer odaadta, hogy neki nem kell ha nekem se akkor kidobja vagy odaadja valakinek. Így aztán kis emlékeim itt lógtak most is a fán.

Aztán mindenki hazament, felöltözött szép ruhába és megrakodva visszajött ide hozzánk, teletömtük a kis csomagocskákkal a fenyő alját. 

Hagyomány nálunk, hogy mi hozzuk le utoljára az ajándékokat, a gyerekek fenn vihogtak, izgultak mint mindig, hogy mikor jöhetnek. Majd elindítottam a zenét, Gyuszi csengetett és ők lerohantak most is mint régen kicsi korukban. Kézen fogva mondtunk hálát Istennek most is mindenért és aztán jött az ajándékozás. A sok kis csecse-becse, sok kis figyelmesség. Most az ajándékozás kb. 75 %-án sírtunk. Tudjuk már, véget ér életünknek ez a szakasza amit ajándékba kaptunk, hogy itt lehettünk még 3 évet egymás közelében. Nyáron mi is költözünk, Katinka is elmegy, Esztiéknél nagy dolgok vannak készülőben. 

Esztitől ezt kaptuk, ő csinálta nekünk: 

Nem nagyon látszik a képen, de van két pici szög a piros szívecskétől nem messze, kicsit távolabb egy és nem messze tőle még egy. Kis szünet, majd két szögecske megint egymáshoz közel. Igen, ezek vagyunk, először mi Gyuszival, majd a lányok és később  a két fiú. Nehéz szembesülni az elválással, visszatarthatatlan, kicsit belehalós, de engedem, csak egy a lényeg, boldogok legyenek és legyen egy szülői ház ami visszavárja őket mindig, minden időben. Ezen dolgozunk most erősen. 🙂

Ezt ugye nem kell magyaráznom, ennek a kis táblácskának is lesz helye:

Kaptam a fiuktól egy gyereket is, hogy ráérő időmben ( 🙂 ) legyen mivel foglalkoznom:

Pár hónapja láttam ezt a táskát, Esztikém figyelt, nem felejtett:

És még ami csudidolog, Katinka szerzett három jegyet az orosz balett előadására. Minden évben jönnek egyszer Brüsszelbe, eredetiben láthatjuk tőlük a Hattyúk tava-t. 

Minden álom, minden kívánság egyszer teljesül, csak győzzük kivárni! Azt mondják nagyot kell álmodni, mi most éppen egy ilyen közepénél tartunk, egy nagy álomnak. De a kis álmok teljesülésének kell csak igazán örülni! 

Sokat nevettünk, sokat sírtunk ezen a napon, jókat ettünk, beszélgettünk. Kár, hogy nincs több karácsony! De lesznek szülinapok amik nálunk nagy ünnepek, lesz itt alkalom összejönni, együtt lenni, egymásnak örülni, beszélgetni, a másikat megölelni, a kezét megfogni, ha úgy van, akkor együtt sírni vagy nevetni.

Gyerünk 2017, jó legyél!!! Kérlek!!! ❤