Címkék
állatok, belgium, bokrok, cinege, család, emberek, etetés, fák, időjárásjelentés, madarak, szomoru, szomszéd, takaritás, vörösbegy, vidám
Pár hete a szomszéd megritkította, levágta a kertünk végébe ültetett bokrokat, fákat.
Mi nagyon szerettük bozontosságukat, az idei nyáron már egybefüggő zöld felületet alkottak. Ott laktak a kismadarak is, hangos népség. 🙂 Egész télen gömbölyűre etettem őket, nyáron meg hallgattuk sűrű csivitelésüket, tudtuk amikor csönd volt, hogy éppen keltetési időszak van, mikor van etetés ha kikeltek a fiókák, kicsit nagyobbak lettek akkor meg figyeltük az első szárnycsapásokat, majd víg csicsergés közepette ücsörögtek a bokrok, fák ágain. Télen ott laktak, ott motoszkáltak, beszélgettek, pakolásztak, csirimpoltak. Majd jöttek óriási hangu nagy gépekkel, levágták a fák tetejét, a bokrokat megritkitották, megnyesték alaposan.
Eltűntek a kismadarak, négy kis cinege maradt meg, a többi gondolom riadalmukban világgá repült. 😦 Ha esetleg kicsit távolabbról szemlélték a területet, hogy visszajöhetnek-e már, akkor két hét múlva megbizonyosodtak, hogy szó sem lehet róla, a telek másik oldalán is vágtak, nyestek, tudom én, takarítottak. Aztán csak a nagy csönd, nincs csip-csirip, semmi. Csak a négy kis hűséges és bátor cinege. Gyuszinak el is panaszoltam, elment a siserahad. 😦 Ő mondta, majd meglátom vissza fognak jönni, csak idő kérdése.
És tényleg, nem tudom mikor történhetett, de a borongós, szomorú időben egyszer csak azt vettem észre, hogy itt is egy kismadár, ott is egy kismadár, cinegék, vörösbegyek, meg az a kis csíkos szárnyú, nem tudom mi a neve. 😦 Még nincs itt mind, de legalább a fele társaság visszajött. Most is ott látom őket az ágak között, csivitelnek, beszélgetnek, ugrálnak mint régen, mostanában végeztek a reggelivel. 🙂
Az időjárás annyiban kedvez nekik, hogy nincs hideg, sőt, nagyon enyhe idő van és még marad is, csak most már szinte állandóan fúj a szél, időnként elered az eső.
De persze etetni kell őket, hiszen nincsenek magvak, bogarak. Most már megnyugodtam, itt vannak, nem repültek világgá, csak elbújtak. 🙂 Megint nekem lesznek a környék legdagibb kismadarai, Esztikém szerint. 🙂 Ahogy ő mondja, sok kis csiripelő gömb. 🙂 😀
De jó, hogy visszatértek! A szomszédunkban is kivágták a fákat, zörögtek, füstöltek. Egy ideig a mi kis látogatóink is elmaradoztak, de visszatértek ők is szerencsére. 🙂
Itt most hó van és hideg, de jönnek szépen enni csapatokban, én meg hordom ki a magokat szorgalmasan! 🙂