Azért írtam, hogy Belgiumban, mert nem tudom máshol hasonló esetben mit tesznek az emberek.

A történet még péntek délután kezdődött. Barnusom hívott, hogy sajnos eltűnt a pénztárcája, igazából nem is tudja mikor és hol, szerinte még a suliban. Esztikém hozta haza a Deborux-ról, vett neki jegyet, mivel a pénze a bérletei mind a tárcában volt.

Szombat este 6 körül csöng a vonalas telefonunk. A STIB (Brüsszeli közlekedési vállalat, magában foglalja a villamost, a helyi buszjáratot és a metrót) központjából hívtak minket, hogy megtalálták Barnabás tárcáját a villamoson, hétfőn be lehet érte menni. Gyorsan megkérdezte Gyuszi, hogy aznap este nem-e lehet, mert akkor hétfőn nem kellene a gyereknek fizetni a buszokért oda-vissza, plusz az ő ebédideje is megmaradna, nem kellene átrumliznia a városon. Hát persze, menjenek nyugodtan, fél 8-ig ott vannak szombaton is. Irány a Villamos Múzeum, nincs is olyan messze tőlünk, Brüsszel déli részén van a központ. 

És igen, megkerült a tárca, diákigazolvány, bérletek benne és 5 euro. Eredetileg 15 volt benne, de a megtaláló levette a részét. 🙂 Mi viszont nem bántuk, hiszen csak a kajazseton amivel az ebédlőbe tud a gyerek enni, na csak az 17 euro, plusz a jegyek míg sikerül beszerezni a pót bérleteket.

Szóval mindenki boldog volt és hálásak vagyunk a becsületes megtalálónak, a villamos vezetőjének, hogy mindketten leadták, a központban az ügyintézőnek, hogy a telefonkönyvből előkerestek minket, megleltek és értesítettek már az elvesztés másnapján. 🙂 😀