Igen, van úgy, hogy nem történik semmi, amiről lehetne írni, bár a gondolatok akkor is kavarognak az ember fejében, amik éppen érdekesek is lehetnek.

Nálunk most az történt, hogy túl sok minden történt. Az utóbbi két hétben jöttek-mentek emberek. Majd elmesélem, ígérem. 🙂

Inkább arról pár szót, hogy többektől kaptam levelet, kibújtak a láthatatlanságból. Kaptam kedves szavakat és kértek, követeltek. 😀 Hogy még, még. Én nem is tudom, talán vissza kellene térnem a gyakoribb írásra? Néha eszembe jut, minek? Nincs itt senki, nem jön senki, hálás vagyok a pár kommentelőnek. De tudom, nem így van, láthatom, ha hébe-hóba rákattintok a blog nézettségére. Ez leginkább akkor van, amikor csak írok, írok, és közben nem történik semmi. Túl vagyok ezen, csak ahogy a  gyerekek mondják, belgásodok. Beszélgetek itt magamban. 🙂

Mivel elvileg pihentetni kellene a kezemet az elkövetkező 4 hétben, talán többször találom magam majd a gép mellett. És egy-két agyamentségemet talán meg is osztom azzal, akit érdekel. 🙂