A fiukon kívül mindenki tudta, hogy hová megyünk. Nagy álom volt a Balaton. Egyszer még amikor a fiuk nagyon picik voltak akkor elmentünk, de haza kellett jönnünk, mert betegek lettek. És hát az nem is a pihenésről szólt. Na de most!

Hétfőn reggel elindultunk. Már előre érdeklődtem ismerősöktől jó reggeliző hely után Pesten, el is mentünk a Cserpes Tejivóba friss péksütit, habos kakaót habzsolni. 

Aztán szépen mentünk tovább, és persze út közben már ki is derült hová megyünk. Na de az, hogy a Balatonnál hová, az nem! 🙂

Aztán megérkeztünk Siófokra, a Hoter Azur-ba. Megkaptuk a szobáinkat, elmondták mi merre van, nagyon kedvesek voltak. Berendezkedtünk a szobákban, majd elmentünk  felderíteni a környéket.

Első este jött az egyik meglepetés, a vacsora. 5 fogásos vacsorát szolgáltak fel, nagyon ízletes és tetszetős menüsort kaptunk minden nap. Tudjátok, bazi nagy tányér, közepén egy kupac. Gondoltuk is, hogy na ezzel nem lakunk jól, de bizony az édesség elfogyasztása után úgy éreztük, hogy degeszre ettük magunkat. 

A reggeli svéd asztalos volt, hát volt miből választani minden reggel! És akkor kellett három menüsorból kiválasztani az aznapi vacsoránkat is. 

Általában rengeteget úsztunk a belső medencékben, többnyire a fiukkal lementünk, ahol Dávid előszeretettel ücsörgött a mindenféle szaunákban, illatos szobákban, párákban. Barnussal beültünk a sószobába is. Nagyon élveztük, mert a külső medencékben voltak többen, meg egy másik helyen az óriási medencében. De ott ahol mi voltunk nyugi volt. Pár vendég, és pihenés ezerrel. 

Az időjárás? Hát, nem hazudtolta meg magát. Mindjárt a második napon gondoltuk elsétálunk a kikötőbe szétnézni, mondták nincs messze. Mire kiértünk a kapuhoz akkorra eleredt az eső. Szép fasor van a szálloda előtt, minden fa alatt állt egy-egy család. A fiuk még az elején visszatrappoltak, de mi gondoltuk hátha el áll. Nem állt el. 🙂 Amikor a hátunkon folyt már a viz, a hajunk a fejünkre tapadt, akkor vissza sétáltunk mi is a szakadó esőben. Dávid akkor már rohant felénk az esernyővel, de felesleges volt. Csak nevettünk nagyokat! 🙂

És szinte nem volt olyan nap, hogy ne esett volna az eső, a változatosság abban rejlett, hogy mikor és mekkora vihar tört éppen ki.

Mire  Siófokra értünk utól ért minket egy kedves ismerős üzenete, hogy hová menjünk ebédelni. Szót fogadtunk! 🙂 Így aztán minden délben itt töltöttük meg a pocinkat. És nagyon meg voltunk elégedve a Fehér Ló étteremmel. Közel volt a szállodához, a kiszolgálás hiper-szuper, a kaja kiváló! Óriás és izletes kajákat kaptunk:

Volt, hogy eltöltöttünk itt több időt, beszélgettünk, eszegettünk, iszogattunk. Egyszer Barnus unatkozott:

Aztán elmentünk egyszer hajókázni is. Kalózhajóra sikerült helyet kapni, leginkább a gyerekeket szórakoztatták, de mi is jól éreztük magunka.

És huss, már el is telt az 5 nap. Vége! Csak azt vettük észre, hogy már újra a Mátra felé vettük az utunkat. 100 %-ig jó érzésekkel hagytuk ott a szállodát. Még soha nem volt részünk ilyen kényeztetésben, mivel nem nagyon nyaraltunk eddig sokat. Nem tudjuk lesz-e még ilyen. Itt biztos, hogy nem, mert Gyuszi megmondta többet a kutyák nélkül sehová. Ide pedig kutyikákat nem lehet hozni. De ha alkalmunk lesz még nyaralni, akkor biztos fogunk találni kutyás helyet is. 🙂

Az időjárás elronthatta volna az egészet, de mivel benti uszoda is volt, így nem nagyon érdekelt minket. Jól akartuk érezni magunkat és jó is volt, ennek nagyon örülök! Szép emlék marad, örökre! 🙂