Tegnap sikerült újra előbányásznom a blogot, már nem is tudom hogyan, de ráleltem. Azóta Gyuszi mentegeti a még hiányzó részeket, meg kellene próbálni feltenni ide. Nagyon elszomorított ez az egész, hogy így meg lehet szüntetni olyan dolgokat, amik másoknak érték. Persze igen, az ő tulajdona volt, értem én, de nem lehetett semmit tenni, hogy megmentsék azt a rengeteg adatot, az emberek életének kisebb-nagyobb szeletét? Nekünk 5 évi életünk tűnt el majdnem. Sajnos a képeket nem tudjuk mindet előhívni, amiket rendkívül sajnálok!

Néztem a bejegyzéseket, olvasgattam őket. Kerestem ezeket a bejegyzéseket, már nem emlékeztem, hogy mikor is írtam pontosan. Így beleolvastam itt, beleolvastam ott. Elcsodálkoztam mennyire könnyed voltam még akkor. Elszomorított mennyire megkeményedtem, mekkora falat vontam fel magam köré az évek múlásával. 

Mi a csuda történt? Miért van ez az egész? 

Talán az elmúlt 2 hónap és a hasonló időszakok miatt? Betegség betegségre halmozva, és örülhetek ha egyszerre csak ketten betegek a családban.

Az emberek kihasználják, nem értik meg egymást. Ja, hogy ahhoz meg kellene hallgatni a másikat? Ja, na igen. 

Akarom azt a régi énem, azt a könnyed, a jóban bízó, az optimista énem. Nem baj, ha naiv, csak lenne könnyebb, kevésbé félő, kínzó és gyötrődő.