Címkék

, , ,

Mára ez az utolsó, igy is kaptatok elég olvasni valót! 🙂 A többi holnap! 🙂

13:32 – írta aKedves

még nincsenek kommentek 
Kategóriák: család 
Címkék: szervezésutazas

Alakulnak a dolgok!

Időnként úgy éreztem, hogy egyre nagyobb a zűrzavar, rengeteg dolgot kell lezárnia az embernek.

Végre megérkezett a hivatalos levél, aláírva vissza is küldtük. Gyuszi kiszámolta a napokat, a héten fel kellett mondania. Túl is esett ezen, nem volt könnyű feladata, nagyon szerették, tisztelték itt. Elismerték a tudását és pont itt kellett felmondania. Nagyon-nagyon rendesek voltak vele. Az én munkahelyemen is kellett magam helyett keresni valakit még időben, hogy betaníthassam, hisz nem állhattak le a dolgok. Nagyon szerettük volna, ha mindenhol rendben búcsúzunk el. Ez fontos volt számunkra!

Megérkezett az EU iskolából a válasz, elfogadja az igazgató úr a lányok bizonyítványát, mehetnek is iskolába, Esztinek a saját osztályába kell látogatnia az órákat, év végén csak jelképes bizonyítványt kap. Katinka csak olyan feltételekkel mehetett, ha az évfolyamának minden angol nyelvű órájára be fog menni, a nyelvtanulás miatt. A tanév végén ő is jelképes bizonyítványt fog kapni. Nagyon örültünk ezeknek a híreknek, bent voltunk a jelenlegi gimnáziumokban, alá kellett írnunk pár hivatalos papírt, megtudtuk, hogy a lányok mikor fognak vizsgázni írásban, szóban. Sikerült szinte az utolsó napokra tenni, kaptak egy kis haladékot. Neki álltak tanulni, kaptak minden tantárgyból tételeket, nem volt egyszerű feladatuk. Amiben tudtunk segítettünk nekik. Próbáltunk nyugodt körülményeket biztosítani nekik, már amennyire lehetett.

Természetesen állandó beszédtéma volt a jövő! Mi lesz? Hogy lesz? Hová megyünk? Hol fogunk lakni? És ezekre a kérdésekre persze megpróbáltunk választ adni, higgadtak maradni, a gyerekek azt lássák, hogy minden rendben lesz. Pedig sok dologra mi sem tudtuk a választ, de hablatoltunk a gyerekeknek mindig valamit.

Micsoda szerencse ért minket, pont sikerült elcsípni agy Wizz Air-es akciót, olcsón tudtunk repülőjegyet venni. A gyerekek nagyon örültek, még sosem repültek. Én, mint „rutinos” repülő meséltem nekik a pár hetes élményeimet. 

Még a nyáron kértek tőlünk segítséget páran Belgiumból, mert Magyarországra utaztak, meg szerették volna ismerni hazánkat. Adtunk pár jó tanácsot, és egyik estére meghívtuk a társaságot egy gulyásozásra, pálinkázásra, pitézésre. Nagyon jól sikerült az este, tőlük tudtunk meg rengeteg információt. Azt is, hogy appartmann szállóban kell laknunk, amikor kiköltözünk, adtak tanácsot is, hogy merre, interneten meg is találtuk őket, kaptunk is egy kedvező választ, nem túl messze az iskolától és Gyuszi leendő munkahelyétől.  Lefoglaltuk a szállást, tehát ez is meg volt.

Az autóra nem érkezett senki vevő, már kezdtünk aggódni, mert számítottunk arra a pénzre, meg nem szívesen hagytuk volna itt az enyészetnek. Egyik este Apósom és Anyósom állított be, hogy szereztek vevőt az autóra. De meg örültünk neki! Aztán kiderült, hogy úgy gondolták el jött az idő, hogy öreg Wartburgjukat lecseréljék, ők szerették volna megvenni a Suzukit, ráadásul, amíg el nem megyünk addig nálunk maradhat. Nagy öröm volt ez nekünk! Megbeszéltük, hogy amikor indulunk Brüsszelbe, akkor kimegyünk vele a repülőtérre, és majd onnan viszik ők haza. Addig úgy is ott az öreg autó, ha eddig kibírta, ezt a pár hetet már eldöcögi. Nekünk pedig ez volt a lehető legjobb megoldás! 

Egyik este jött a telefon, van egy nevünk, sőt már időpontunk is, hogy hol, mikor kell jelentkeznünk a gyerekek belga szakorvosánál. Van  tehár már orvos is, szuper!

Kezdtek össze állni a dolgok, nagyon bizakodóak voltunk, hogy minden rendbe lesz.