Címkék

, , , , ,

Elmesélem, mert érdemes, mert kell! 🙂

Igazából már vasárnap elkezdődött, hiszen délután 2 kg lisztből kikevertem a mézeskalácsnak valót. Átjöttek hozzánk a flamand szomszédok, melyen teljesen megrökönyödtem! 🙂 Viszont nagyon jó volt velük, sokat nevettünk, a gyerekek tanítgatták őket a mézeskalács készítés fortélyaira. Kisütöttem, még fel is díszítettek a saját kézzel készített kalácskákat, még soha nem csináltak ilyet, nagyon boldogok voltak! Mi is! 🙂

Aztán jött a hétfő, Gyuszi is szabin volt, bár a belga sulikban még volt tanítás, az Európai Iskolában már nem, így együtt lehettünk. Volt aki még ajándékért rohangált (úgy kell neki, miért hagyta az utolsó pillanatra, mi is köztük voltunk Gyuszival 🙂 ), én már fejben összeraktam a másnapi ünnepi vacsit, bevásároltam, előkészítettem amit kellett, teljesen nyugiban készülődtünk 24-re.

Kedden reggel a fiuk kibontották a fát, mindig izgulunk, főleg Esztike, hogy szépet sikerült-e választania, de mint mindig, most is formás, csodaszép fánk lett, jól ölelgetett a lelkem. 🙂

Előkerültek a szaloncukrok, a mézeskalácsok, a díszek, füzérek és délután mind a helyére került. Közben lassan besötétedett, a vacsora is elkészült. A lányokkal szépen megterítettünk, majd elhessegettük a gyerekeket felöltözni. Mikor már mindenki felöltözött és a szobájában volt, akkor lehordhatta ki-ki a kis csomagocskáját a fa alá. Aztán egyszer csak megszólalt az a kis csengettyű Gyuszi kezében, ami olyan halk és mégis minden évben meghallják, örömmel, visongva szaladnak a fához. 🙂 A két kutya és Samu utánuk, mert hogy itt valami nagy dolog lesz! 🙂

Ajándékosztásnál kik is lehetnek az elsők, hát a kutyik, mert különben meg sem lehet tőlük mozdulni. Aztán szép sorban mindenki átadta amit szánt a másiknak, a legkisebbel kezdve. 

Egyszer látom ám, hogy Esztike bíbelődik a fényképezővel, majd lehuppan, mert ő következett az ajándékozással. Egy csomagot fogott meg, majd Katinkával elém álltak, hogy ez nekem, tőlük. Ajaj, mi lehet az, hiszen én igazából nem is kértem semmit, talán egy dolgot, Maholt szerettem volna örökbe fogadni, de azt úgy gondoltam, hogy innen elintézni meg ennyi idő alatt bizonyára nem lehet. Ezért aztán érdeklődve csomagoltam, miközben a videó vett mindent, a tudtomon kívül. Ez került elő a csomagból:
Mahol

Mondanom sem kell, hogy megszólalni sem tudtam, csak a könnyeim potyogtak, jó sokáig. 

Egy kicsit hagytak is pityeregni, nem is nagyon figyeltek a többiek sem másra. Egyszer csak Gyuszi látja, hogy Sam  nagyon csócsál valamit, majd mindannyiuk nagy riadalmára egy nyálas csomagot húz ki a szájából. 🙂 Na ekkor már a nevetéstől potyogtak a könnyeim. 🙂 Gyuszi szépen szétnyitogatta a nyálas papírt,
medál1a szét rágott kis tasakot és ez került elő belőle:medál1 medál2

Valamikor egyszer mondtam, hogy mennyire szeretnék egy ilyen medált. Egyik oldalán Gyuszi lenne a másikon meg a gyerekek. Most így is lesz.

Mindenki megnyugodott, hogy bár a szép csomagolást nem sikerült megmenteni, de legalább a medál nem Sam pocakjában kötött, jót nevettünk. 

Majd szépen leültünk a megterített asztalhoz és megvacsiztunk. Beszélgettünk, nevetgéltünk, mindenki olyan ajándékot kapott amire titkon vágyott, amit szeretett volna. 

Nagyon szép, békés, nyugodt este volt. Ránk fért már nagyon! 🙂