Bár azért még van pár hét, mert itt hivatalosan  a telet csak december 20-a után mondják, hogy na itt a tél kezdete.

Idén valahogy tipikus belga ősz volt. Nagy esőkkel, napokig tartó borúval, sötéttel, de amikor kisütött a nap, akkor hamar meleg lett és csodaszép lett az minden. Az udvaron a fákon a levelek késő ősszel kezdtek el sárgulni, barnulni, nem volt szívük megválni a fától, hiszen olyan sok szép időt töltöttek együtt. 🙂 Sőt, még most is, november  végén is jó pár fán a fele levélkorona rajta van. A gyönyörű őszi napsütésben pedig olyan a fák levele, mintha lángolna:

Alattuk pedig igazi levélszőnyeg, a sok lehullott levéltől.

A kismadarak nagyon értékelik a napsütést, a nappaliba besüt szinte egész nap, így jókat lehet napfürdőzni, sőt a  sok zöld növény között talán  úgy érzik, mintha egy dús erdőben lennének.

Samukának teljesen mindegy, hogy süt-e a nap vagy nem, ő mindig remekül érzi magát, ha unatkozik, akkor mindig talál valakit, akit lehet nyúzni. Kicsit ugrál a madarak ketrecén, vagy mancsával követi az akváriumban úszkáló halakat, esetleg Büdit végigüldözi a házon nagy pofozkodások kíséretében, vagy beül Kaktusz elé a szobába és csak nézi, míg az rémületében ijesztő hangokat hallat. Vagy még az is előfordulhat, hogy összelopkod valamit (fogkefe, fogkrém, füldugó, fésű vagy bármi ami mozdítható) és vígan játszik vele a ház bármely pontján.