Címkék

, , , , , , , , , , ,

Ritkán érzem azt, hogy legyen már vége egy hónapnak egy időszaknak, mert azért mindig történik valami jó, de most ez a szeptemberrel nem így történt. Drága Esztikém diplomája feledtette ideig-óráig a gondokat, de sajnos nem elég sokáig.  Gyuszinak már szinte könyörögtem, hogy legyen már vége, mert már elegem van. Pedig csak 30 nap!

Először is elkezdődött az új tanév, kisebb-nagyobb döcögésekkel, órarendgondokkal. Aztán közben Katinkáról kiderült, hogy mumpszos, majd másfél hét múlva már Dávid feküdt itthon 39 fokos lázzal. Majd vége lett, fellélegeztünk.

Egy egész hét nem telt el, Dávid újra nagyon beteg lett, újra itthon, újra elfogyott minden ereje, ledöntötte a lábáról valami vírus.  Majd szépen elkapta Katinka, de az ő szervezete még küzdött. Pár nap múlva Barnus is beállt, illetve befeküdt a sorba, majd Katinkánál is bedurvult. Közben Dávid meggyógyult, rajtam is kitört egy kis allergiával vegyítve,  majd Eszti és Gyuszi dőlt ágynak. 

E közben, hogy ne unatkozzunk, Katinkának és Barnusnak óráról órára súlyosbodott az állapota és bár elkezdtem adni nekik az antibiotikumot, be akartam vinni őket a kórházba, hogy nézze meg őket a doktornő is. Csütörtökön sikerült bemennünk, de a mi orvosunk nem volt bent. Barnus fújása 18 % lett. Ez értékelhetetlen, lélegeztetőre kellett volna kötni. De a fizikális vizsgálat nem mutatta ilyen rossznak az állapotát, hazaengedtek. Majd jött a hétvége, amikor is üzenetet kaptunk a mi orvosunktól, hogy a lehető leghamarabb jelenjünk meg a kórházba. Gondolom meglátta a gyerek eredményét. 

A cirkuszt most nem részletezném, bár megérne egy bejegyzést, de aztán keddre ez odáig szelídült,  hogy akkor következő hét hétfőn menjünk, addig szedje be Barnus amit elkezdtem neki adni. Közben mi történt Barnussal? Szegény gyerekem szinte könyörgött, hogy mehessen iskolába! Írtam a tanároknak, kértem vigyázzanak rá. Ott volt Dávid, ott van a tesi tanár, aki bár olasz, de Olaszországban ilyen gyerekekkel foglalkozott, és ott a nagyon kedves osztályfőnök. Mondta az orvos, nem zárhatom be a gyereket! A levegővétel? Na azzal gondok voltak, a sóhajtással is akadtak problémák. Tudtuk mind, hogy beteg a tüdeje. Aztán eltelt 5-6 nap, és bár apró lépésekkel, de végre már láttuk a javulást. Én rettegtem, Barnus meg egyre dühösebb lett! 😦

Közben, hogy teljes legyen a családi leroggyanás, Taszi is beteg lett, nem is akárhogy. Elhatalmasodott rajta az allergia, sajnos mivel menhelyről hoztuk, így nem tudjuk ezek előzményét, sötétben tapogatózunk. Ő is kapott 10 napos gyógyszert, beszedtük, reméljük elég lesz. Ha nem, akkor tovább kell vizsgálni, de a mi drága doki bácsink  nagyszerű és megnyugtatott, hogy nem lesz baj! 🙂

És végre vége! Ma kellett mennünk a kórházba Barnussal!!! Én továbbra is rettegtem, ő meg elkezdett félni a düh mellett. A vizsgálat előtt szinte hozzá sem lehetett szólni. Bementek a vizsgálatra, csörög a telóm, Dávid érdeklődik, hogy milyen az eredmény. Még nem tudom. Az emberek talán ilyenkor kezdik el rágni a körmüket?  Majd halk nevetés a vizsgálóból, széles mosoly a fiuk arcán, Barnus elsőre 84 %-ot, másodikra 92 %-ot fújt  Ááá! 🙂 🙂 🙂 Kérdeztem is később, hogy hallották-e  a szikla leesését a szívemről  Mosolyogtak, Gyuszi váltig állította, hogy ő bizony igen! 🙂

Valahogy amikor megjelentünk, akkor mindenki halkan beszélt, sunnyogott a folyosón. Abban a pillanatban, hogy meg lett az eredmény, egyből mindenki mosolygott, a nővérke kivirágzott, a doktornő mosolygott, nekünk fülig ért a szánk. 🙂 Ők is féltek? Aztán megnyugodtak? Lehet! 

Hát ezért lett vége most ennek a gyötrődő szeptembernek, mert mindent most tudtunk lezárni. 

És hogy mi történt? Igen, ezt csinálja a Cf. Nincs vita, magyarázkodás, ez az állapot a Cf miatt állt be, kivédeni, elkerülni nem lehet. És igen, itt a bizonyíték,  hogy valóban nagyon rövid időn belül drasztikusan romolhat az állapotuk, amiből szó szerint csak kimászni lehet. 

De most vége, örüljünk neki!

Mióta hazajöttünk Magyarországról, ez ment. Már betegségre jöttünk haza, Katinka beteg volt, azt sem tudtam hová rohanjak. Telefonálni, írni is elfelejtettem. Ezért felelősségre lehet vonni, nem tehetek róla, nagyon szeretem a gyerekeimet, aggódom értük, az állapotuk miatt. És mikor ez többszöröződik a négy gyereknél, akkor aztán törlődik minden. Aki akarja, az megérti, aki nem, az kapva kaphat rajta, mint ahogy meg is történt. 😦 Több hozzáfűzni valóm nincs ehhez, át lehet venni, de csak az én lelkivilágommal, szeretetemmel, törődésemmel, aggódásommal! Hajrá!