Címkék

, , ,

Tegnap délutánra tényleg elegem lett, aztán eszembe jutott, hogy hát hová lett az én híres optimizmusom? Hahó! Na elég ebből! 🙂

Így aztán mikor Gyuszi hazajött végre este az egész heti munkától fáradtan, bohóckodtam neki (kit érdekelt, hogy közben fájt a hasam? 🙂 ), megnevettettem az egész családot, majd az udvaron elfogyasztott kis diétás vacsoránk közben jókat nevettünk. 

Ma reggel meg erre ébredtem, itt a nyár már két napja:

nyár6 nyár7

Szeretek itt lakni, nyugi van és béke, most már a lelkemben is. Csak nyitott szemmel kell járni, hogy meglássuk a természet szépségét, békességét és mosolyt csaljon az arcunkra:

nyár3 nyár5 nyár4 nyár2 nyár1

Én felejtettem el azt a nagy igazságot, amit hosszú évek óta tanítok a gyerekeimnek. Minden napnak meg van a maga szépsége, csak meg kell keresni. Minden nap megtaláljuk azt amiért hálát adhatunk Istennek, csak nyitott szívvel és lélekkel kell járni. Ha mást nem is találunk, akkor legyen az, hogy élünk és nem vagyunk egyedül ebben a nagy világban!!! 🙂 🙂 🙂