Évente 2-3 alkalommal van olyan lomtalanítás a városban, hogy először olyan dolgokat lehet kitenni, ami csak fából van, majd pár hét múlva vegyes lomtalanítás is lesz. 

Évekkel ezelőtt mi is csak figyeltük az itteni népvándorlást ilyenkor, lapos kúszásban követtük és néztük, hogy mi folyik itt. Egyik szomszéd kirak valamit, a másik meg beviszi. Később a másik szomszéd tesz ki valamit, amit az egyik szomszéd megint csak bevisz. 

Na, menjünk mi is, beálltunk szépen a sorba! Mentünk körbe autóval. Így lett szinte teljesen új macskakaparónk, Dávidnak egy pár máig tökéletesen szóló hangfal, Sam-nek nyári pancsoló tetővel, Esztikének hibátlan kis szekrény  az eltört kerti székünk helyett másik, igazi fa szánkó (ami kb. ezer éves volt, de elfértek rajta  és csúszott a hóban), óriási cserepek, fa virágtartók. 

De sokszor láttunk komplett konyhabútorokat  szekrénysort, ágyat kirakva a ház elé, íróasztalt  amit tényleg csak azért nem hoztunk el, mert egyszerűen nem kellett, pedig tök jól nézett ki. 

Természetesen vannak törött, kopott, rossz dolgok is kitéve, de elcsodálkozik az ember, hogy milyen jó dolgokat dobnak ki mások, mert már megunta, nem kell neki, vagy csak vett másikat. Feltehetné internetre, van jó pár használt árukat hirdető oldal, de gondolom ez nem érdekli a kitett dolgok gazdáját. Mások meg örülnek neki. Néha úgy érzem olyan ez mint valami nagy garázsvásár, csak itt ingyen van minden. Aki kapja marja! 🙂 

Télen a Nyunyinak találtuk ezt a kinti kifutót:

Már régóta nézegettem az e-bay-on is, de elég borsos ára volt még használtan is. Ó, de megörültem, mikor megláttam az egyik ház előtt. Semmi baja nincs, talán egy festést elbírna, de majd azt elintézi a gazdi. 

Tegnap nagyon meleg volt, délután Esztike kihozta egy kicsit a nyuszikát. Nagyon édes volt, örült a kinti házikónak. Eszti később kinyitotta neki az ajtót, kiugri-bugrált, de mindig visszament a kis házába, mintha ő ott olyan jól érezné magát.

Kis cuki! 🙂