Címkék

, , , , , ,

És igen, tegnap este végre Katinkám elköszönt a kórháztól egy időre. Mármint a kórház osztálytól és a sebészettől, ahol kivették a karjából a picc-line-t. Nagy megkönnyebbülés volt ez, főleg neki. Este boldogan öleltük át egymást, hogy vége!!! Nagyon aggódtam érte, féltettem, sajnáltam, ő meg persze hősiesen tűrte a fájdalmakat, tortúrákat, vitákat a nővérekkel, stb. 

Most biztos fájni fog megint a karja, olyan izomlázféle lesz benne, hiszen két hétig csak módjával tudta, merte mozgatni. Szerencsére a kivétel már kevésbé volt körülményes és csak pár percig tartott, kapott rá egy nyomókötést amit majd ma levehetünk. 

Megbeszéltük, hogy remélhetőleg jó sokára lesz megint ilyen, de akkor megtanuljuk mi kezelni ezt az egészet és majd mi elintézünk mindent. Talán nyugodtabbak leszünk akkor.

Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy gondolt az én drága virágszálamra, hogy aggódott érte vagy volt egy kedves gondolata, szava hozzá, még ha csak lélekben is. Köszönöm a leveleket, amelyek némelyektől minden nap jöttek, köszönöm a mindennapos telefonokat. Nem, nem zavartak és hálás voltam minden kedves szóért! 🙂 ❤ Nagyon sokat jelentett ez mindkettőnknek! 🙂 ❤

Most meg már tanul a drágám, nemsokára vizsgák, hát hajrá! Éljük tovább az életet, vagy legalább is próbáljuk meg, csak ügyesen!