Mióta ide költöztünk nem volt egy olyan hely, ahová le tudtam volna ülni bármikor, ahová le tudtam volna rakni a dolgaimat, ha úgy tetszik szétszórhatom, stb. A régi íróasztalomat sajnos nem tudtuk sehová berakni, el szerettem volna adni, de a pakolás közepette Gyuszi elejtette, széttört, ment a szeméttelepre. Nagy bánatomra! 😦 

Mostanában motyogtam néha íróasztalról  meg saját helyről, Gyuszi egyszer meghallotta. Bár  itt nincs zárt szoba amit esetleg irodának lehetne használni, a nappaliból nyílik egy pici helyiség, de nyitott a nappali felé, ajtó sincs rajta.

Ide nyomtuk be a régi lakásból Gyuszi asztalát, cuccait és a kinyitható ágyat. 

Úgy gondoltuk, ha jön hozzánk valaki, akkor jó lesz az az ágy. Aztán idővel rájöttünk, hogy mivel nyitott a helyiség, így itt nem nagyon tudna senki pihenni, ha bárki is lejönne a konyhába, nappaliba. Gyuszi dobta fel az ötletet, hogy adjuk el az ágyat és a helyén rendezzünk be nekem egy kis sarkot. Nagyon örültem neki! 

Segítségül hívtam a jó öreg e-bay-t, felraktuk az ágyat, el is ment pár nap alatt és szinte ugyanakkor tudtam venni egy egyszerű mezei íróasztalt magamnak pár euróért. Az elmúlt hétvégén az ágyat elvitték, az íróasztalt elhoztuk és tadam:

Samu úgy gondolja, hogy ő állandó tartozék, azóta ha ott vagyok akkor ő is valahol elterül az asztalon, hogy kézügyben legyen. Hát ez az én kis birodalmam! 🙂 Nagyon szeretem, mert eddig hol az ebédlő asztalnál ültem, hogy a konyhába álltam, most már van egy nyugodt helyem, csak az enyém (meg Samué 🙂 )

Kaptam Gabókától egy fotelt is, hogy majd jó lesz az asztalhoz. Sajnos alacsonynak bizonyult, de szépen odatettem az asztal mellé. Bele egy párna, és Büdi pillanatokon belül ott dorombolt mellettem mint még a másik háznál. 

A régi ágyat nem használtuk, viszont Taszika nappal sokszor aludt rajta. Nyugodt, csendes hely volt a lakásban. Két napja már elvitték az ágyat, és naponta többször is láttam, hogy betrappolt, szétnézett, jött vissza. Aztán két nap után nézelődött, majd szépen felugrott az asztal mellett álló fotelba, összehajtotta magát és egyből elkezdett durmolni. Azóta is így megy ez minden nap:

Úgy gondoltuk, hogy oda a virág helyére még el fog férni az évek óta rakosgatott, óvatosan költöztetett nagy akváriumunk. Az előző házban nem találtunk neki jó helyet, de most itt lesz. Pár nap és megcsináljuk, majd remélem hamarosan színes kishalacskák fognak úszkálni a nappali egyik sarkában. De jó lesz! 🙂