Címkék

, , , , , ,

Bejgli! Sokan ha meghallják, akkor azonnal elzárkóznak, még azok is akik gyakran megfordulnak a konyhában, hogy hu meg ha meg azt már aztán végképp nem. Mert, hogy macerás, meg nem sikerül, meg lehet nem is lesz jó, meg mi lesz ha stb. stb. stb.

Nos én ezt elég lazán kezelem. Az is igaz, hogy azért már van gyakorlatom a főzőcskézésben, de az is igaz, hogy egyáltalán nem zavar, ha nem a legszebb, legcsodásabb, legformásabb az a bejgli. Jártam én már ugy más sütivel, hogy kanállal kellett megenni, de elfogyott az utolsó kanálig, mert az ize nagyon finom volt. A bejglivel is igy vagyok. Kit érdekel, hogy berepedt-e a teteje? Hát, az én családomat aztán nem. Nekik az ize a lényeg. És azzal meg szerencsére sosincs baj, igy aztán teljes nyugalommal vágok mindig neki a bejglisütésnek. És különben is, olvastam nemrég valahol, hogy az a bejgli ami nem repedbe az a szép, ami bereped az meg a finom.

Az első tepsi bejglin már tul vagyok, lett ilyen is meg olyan is, de mára, másfél nap után ugy eltünt az összes bejgli, hogy simán letagadhatnánk, hogy nálunk sült valaha ilyen.

Idén uj receptet kerestem. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha inkább puhább tésztáju lenne. Nagyon szeretjük a burgonyás pogácsákat, bár különben sem lenne nálunk ideje megszáradni, de ha hébe-hóba mégis marad pár darab másnapra, a krumplis akkor is puha marad. Már azon gondolkodtam, hogy elkészitem a pogácsa receptjét cukrosan, amikor eszembe jutott a NoSalty oldala, hátha más is gondolkodott már igy? És igen, nem sokan, de azért volt akinek eszébe jutott és dicsérte is. Tegnapelőtt kipróbáltam, kiváncsi voltam rá másnap, addig gondoltam nem is osztom meg veletek a végeredményt. De jelentem, hogy puha, finom, izletes másnap is, pont olyan, amilyenre gondoltam. Kicsit átirtam a receptet, de az eredetit a NoSalty oldalán megtalálhatjátok. Azért irom le én is, mert változtattam rajta egy kicsit, én már ezzel a hiper-szuper könnyen elkészithető bejglirecepttel ajándékozlak meg benneteket! 🙂

Burgonyás bejgli

Hozzávalók a tésztához:

60 dkg liszt
30 dkg főtt, áttört burgonya
25 dkg margarin
20 dkg cukor
1 dl tejföl
1 dl langyos tej
1 dkg élesztő
2 tojás fehérje

Hozzávalók a töltelékekhez:

30 dkg cukor
20 dkg darált mák
reszelt citromhéj ízlés szerint
20 dkg darált dió vagy dejó
1 ek rum vagy 1 kk rumaroma
mazsola
1 cs gesztenyemassza
1 mk reszelt narancshéj

Érdemes a töltelékekkel kezdeni. 1 dl vizben felolvasztjuk a cukrot, majd háromfelé mérem. A daráltmák és citromhéj keverékre öntöm, a dejó és rumaroma keverékre öntöm, majd a kiolvasztott gesztenyemasszára, amit előtte reszelt narancshéjjal izesitettem. (Az eredeti receptben a gesztenyéhez még egy tábla csokireszeléket is adagolni kell, én felet reszeltem bele, de még igy is nagyon édes volt, a mai sütésbe pedig már nem is tettem egyáltalán.) A mákhoz és a dióhoz még adtam 2-2 evőkanál cukrot is, mert abból ugy éreztük, hogy hiányzott egy kis édes iz. Ezeket szépen összekevertem és hideg helyre tettem.

Aztán elkészitjük a tésztát, az élesztőt felfuttatju 1-1 kanál liszt-cukorral az 1 dl tejben. Alaposan összedolgozzuk a hozzávalókat. Én le szoktam mérni és igy adagolom három egyforma részre a tésztát. Szépen kinyujtom, majd ráhalmozom a töltelékeket. Figyelem, a töltelék megkeményedhet, de ez nem baj! Kézzel szétmorzsoltam a nagyobb darabokat, később pedig ezek nem látszanak. Szépen feltekerem, megszurtam három helyen őket, teljesen a tepsi aljáig (ez azért kell, hogy a tekerés közben bennemaradt levegő kijöjjön). A megmaradt két tojás sárgáját összekeverem egy egész tojással, és ezzel kenem le a bejgliket, legalább háromszor, mindig száradás után, mert ettől lesz szép cserepes a teteje.

bejgli3

170 fokra előmelegitett sütőben toljuk őket, kb. 35-40 percig, amikor már szép barnás a teteje.

bejgli1bejgli2

Nagyon-nagyon egyszerü és próbáljátok ki, nagyon finom. Mindkét sütésnél a gesztenyés végig berepedt, viszont ez fogyott el legelőször, annyira finom volt! 🙂

Ha az ünnepek alatt elfogy és van rá igény a család részéről, akkor meg turósat és kókuszosat szeretnék sütni, de a krémet még ki kellene addig találnom. Na, majd meglátjuk! 🙂