Címkék

, , , , , , , , ,

Először is, hogy miért jutott ez ma eszembe? Mert ma ujra elvitték a táska levelüket, melyben vagy 25-30 levél gyült össze kb. 2 hét alatt.

Mert ugye mit csinál az ember ha költözik és kötelezettségei vannak mindenfelé? Várja a leveleket, számlákat, stb. Itt a postára be lehet menni, 25 eurot leperkál az ember, kitölt egy elég komoly formanyomtatványt és a családjában a 16. évet betöltöttekkel aláiratja és akkor szépen 4 hónapig elküldenek minden küldeményt az uj lakcimre. Ez a négy hónap meghosszabbitható, de Gyuszi is azt csinálja, hogy már előre irta, hogy hová kell bejelenteni az uj lakcimünket, de ha valami érkezik a régi cimről akkor már másnap irja is meg az uj cimet oda, mert ugye ki-kimaradhat valami.

Nos, emberünket ez abszolut nem érdekelte! Négy felnőtt élt ebben a házban, két vállalkozásuk volt, halom számra érkeztek a mindenféle levelek. Egyszer már Gyuszi irt nekik, eljöttek érte, majd mult héten bement a postára, és megkérdezte, hogy mit csináljon ezekkel a levelekkel? A postás nagyon kedves volt, megköszönte, hogy ilyen lelkiismeretes és megőrzi más küldeményét, de itt ez nem nagyon szokás, dobálja ki őket ha az illetőnek nem fontosak és nem kér átirányitást.

Azért még e hét végéig kaptak haladékot és el is jött a hölgy a táskáért, megmondtuk neki, ha ezután jön levél, akkor kidobjuk őket. Megint elmondta  neki Katinka, hogy 25 euroért lehet kérni átirányitást. Ha nem élnek vele, akkor az az ő bajuk.

Ez volt az egyik, ami kicsit bosszantó dolog volt. A másik ami miatt szeretnék irni róluk az az életvitelük. Nem, nem szeretnék senki fölött pálcát törni, távol legyen tőlem, én teljesen tisztában vagyok vele, hogy én, mi sem vagyunk tökéletesek. De ugye itt már hányszor megkaptuk, hogy ja mi keletről jöttünk? Meg hogy milyen körülmények uralkodnak arra? Van TV? Vannak rendes házak? Vannak üzletek? Meg hasonló buta kérdés, pedig csak a böngészőbe kellene egy kicsit kutakodni, de nem, inkább gondolják, hogy mi milyen elmaradottak vagyunk.

Itt volt az expert, mi is jöttünk. Az ablakok, a keretek rettenetes koszosak voltak. Egyik másik helyen állt az iszapos kosz, főleg a fürdőben, zuhanyban. Nem viccelek, fülpálcikával takaritottam ki  egyes helyeket, melyek talán sosem voltak takaritva. Az ablakmélyedésekben vastagon áll a kosz, szerintem soha nem voltak takaritva. A zuhany? Hát azt hittem elájulok, hogy miket szedtem ki onnan, higyjétek el, nem akarjátok tudni! Rettentő felháboritó volt, hogy mások piszkát kellett takaritanom!

És azt sem fogom elfelejteni, hogy mennyire elképzeltem előre, hogy még péntek délután áthozunk mindent a konyhába és már annyival is előre leszünk a költözés előtti napon. De nem tudtunk pakolni, mert mindent ki kellett takaritani. A konyhaszekrényekben vastagon állt a por, a zsiros piszok. Még csak ki sem lehetett törölni, zsiroldóval kellett minden szekrényt lefujni, megvárni, hogy feloldja majd kitörölni. A szekrények alja szó szerint ragadt a piszoktól. A hütőbe be nem tettem volna semmit, vastagon állt benne a piszok, a résekben, az ajtó szigetelésében a penész. A végén már rendesen sirtam. Fujtam a zsiroldót, töröltem, vakartam, potyogtak a könnyeim. Katinkám meg vigasztalgatott, hogy nem lesz semmi baj!

Igaziból nem tudjuk, hogy milyen nemzetiségüek voltak akik itt laktak, a családfő holland volt, a feleségét nem tudjuk, de mindegy is. Két felnőtt gyerekükkel laktak itt 6 évig. Azt hiszem, hogy nem akarom tudni mennyi időnként takaritottak. És még ők szólnak meg minket! 😦

Morrr!!! 😦 😦 😦  🙂