Még szeptember elején irtam arról, hogy Barnus egészségi állapota nem a legjobb, lefogyott, nem volt étvágya, rossz kedvü volt. A fujása szinte mérhetetlenül rossz volt, de mivel a többi értéke jó volt, hát megnyugodott a doktornő is, megbeszéltük, hogy egyszerüen nem jól csinálja és kész. De be kellett szednünk egy halom gyógyszert! Most nem volt más választásunk, mutatott egy grafikont, hogy akkor hol volt ezen Barnus ahhoz képest, hogy kórházba kelljen mennie. Nekem nem tetszett az a helyzet!
Megcsináltunk mindent! És győztünk megint! Nekem is meg kellett értenem pár dolgot, de türelmes volt a doktornő, megértette velem, hogy vannak gyógyszerek, antibiotikumok, amiket évekig is lehet szedni, nem olyan hatásuak mint a “nagy” gyógyszerek. Nehéz volt ezt elfogadnom, mert Katinkánál egyszer tuladagolták a gyógyszereket és majdnem baj lett, azóta nagyon óvatos vagyok ezekkel. De ez itt most más helyzet és én elhiszem, hogy neki van igaza! Kénytelen vagyok!
Amerikában összeállitottak egy vitaminkészitményt CF-es betegeknek, náluk más a zsirbanoldódó vitaminok felszivódása és ez nagyon fontos, felirta nekünk, hogy a gyógyszertárban állitsák össze, mert onnan beszerezni egy vagyonba kerülne.
Mióta az uj házba költöztünk a fiuk egy szobában vannak. Ez különben ugy látom jó, müködőképes. Fura nekik, hiszen 2,5 évig külön voltak, de mivel szeretik egymást, igy nincs semmi gond, semmi surlódás, aminek rendkivüli módon örülök!!! 🙂 Viszont Dávid már az elején elkezdett panaszkodni, hogy Barnus nagyon horkol, sokszor nem tud tőle aludni. Kapott füldugót és párnával a fején alszik, de persze tudtam, hogy ez nem természetes dolog. Hetekkel ezelőtt Gyuszi megirta ezt a doktornőnknek, igy tegnap az orr-fül-gégészetre is ellátogattunk. Ideje volt, itt még nem is nézték Barnust és aggódtam az orrmandulája miatt. Kb. 8 hónapos volt, mikor orvosi konziliumi engedéllyel vették ki az orrmanduláját, mert akkora volt, hogy belenőtt a torkába. Eszti is igy volt annakidején, de ő talán 2 éves lehetett, amikor kivették az orrmanduláját és 12 éves korára vissza is nőtt, ujra ki kellett venni. Gondoltam, hogy Barnusnál is hasonló dolog történhetett.
Ott vagyunk a rendkivül szimpatikus és kedves dokinál, kikérdezett minket, majd mondta, hogy meg kell néznie Barnus orrát kamerával, fuj bele valamit az orrába, hogy ne érezzen a vizsgálatból semmit. Vártunk 10 percet és közben felhivtam Dávidot, mert kérdezett egy dolgot a doki amire én nem tudtam válaszolni, de mivel Dávid ott van éjszaka ő igen. Tudtam egyből, hogy nem jót mondott, de megvártuk a vizsgálat eredményét.
Barnus nagyon édes volt, elmondta, hogy azért rossz és kellemetlen volt. Mi meg láttuk, ahogy a kamera a torkában villog. Jót nevettünk, mert később Barnus mesélte, hogy akkor ugy gondolta, hogy szól a dokinak, hogy ezt most ő lenyelte, most mi lesz, de aztán érezte, hogy ki tudja huzni és megnyugodott. 🙂
Az eredmény, hogy semmit, de semmit nem talált!!! 🙂 Ami nagyon jó! Sajnos a CF-es betegek hajlamosak a polipképződésre, Katinkámat már kétszer mütötték Mo-on és itt is évente kinlódunk ezzel. Eddig szteroidot (morrr!) kapott rá mindig és sikerült visszaszoritani, de épp nemrég mondta, hogy fél már ez nem lesz elég. De Barnusnál semmi ilyen nincs. Minden tökéletes az orrában, minden tökéletes a torkában, az orrmandulája nem nőtt vissza, a torokmandulája rendben. Egyszerüen horkol.
Amit kérdezett még az elején, hogy szokott-e kimaradni légzése horkolás közben. Erről nem beszéltem Dáviddal soha, eszembe sem jutott, de a várakozás közben mikor felhivtam akkor elmondta, hogy de bizony szokott lenni ilyen, már jó párszor volt az eltelt egy hónap alatt és fel is figyelt erre, de ő nem tudta, hogy ez baj. Szegény meg is ilyedt, hogy miért nem szólt róla. A doki is elgondolkodott ezen, nem nagyon tetszett neki. Most figyelni kell Barnust, elmondta, hogy mikor van baj. Majd irjuk, mert ha ez többször előjön és esetleg eltart 8-10 másodpercig akkor be kell menni vele próbaalvásra a kórházba. Ezt hivják apnoe-nak, amikor légzéskihagyás történik alvás közben, mert valami lezár a torokban. (Ennek még utána kell olvasnom pontosan!)
Hát itt tartunk most. Kaptunk azért egy orrcseppet, azzal kell fujni lefekvés előtt, ha gond van jelentkezni kell, ha nem, akkor meg ez van.
... szemünkben a világ ... Belgiumból 
De jó, hogy nincs gond az orrmandulával Barnusnál és nagyon szorítok, hogy a légzéskihagyásnak is minél előbb a végére tudjatok járni. Egy édesanyának az ilyen várakozás a legnehezebb.
Igen, de fogalmam sincs, hogy ez mitől alakulhat ki, mert eddig a szomszéd szobában aludt és nem vettünk észre semmit. Sokat kell még ez ügyben kutakodnom a különböző oldalakon és meg kellene keresnünk a doki néninket is.
Csilla, általában zugolvaslak, de a gasztrobloggerek közül Max küzdött hasonlóval, írt róla valahol, megkeresem neked. http://alvas-zavar.blogspot.hu/
Még régebben olvastam, nem tudom, hogy jelent-e nektek bármilyen támpontot…
Örülök, hogy nincs nagyobb baj! 🙂
Kedves Száva, örülök, hogy most Barnus kedvéért kibujtál a zugolvasók táborából! 🙂 Nagyon köszönöm az információt, a blogcimet, meg fogom nézni!
Csak most jutottam oda, hogy végre elolvassam a bejegyzéseidet! Örülök, hogy minden rendben van Barnus orrával!! Nagyon szorítok, hogy a légzés kihagyásos probléma is hamar megoldódjon! Nagyon rossz lehet neki is, és főleg Neked, mint édesanyának! Nekem csak annyiban ismerős a helyzet, hogy Ádámunknak nagyon érzékeny a füle, és tavaly nyáron az orr-fül-gégészeten azt mondták, az orrmandulájától jöhet a gond, s ki kell venni. Én akkor természetesen nem egyeztem bele , s azóta sincs semmilyen gondunk, hál’Istennek , de állandóan figyelem a légzését !
Hát, te tudod Marikám! Én kétszer már végig mentem a gyerekekkel, illetve háromszor ezen a torokmandulás dolgon. Eszti rendkivül beteges volt, még egész kicsi korában ki kellett venni neki, de később sajnos visszanőlt és ujra mütét kellett, mert állandóan beteg volt, az orvos azt mondta, hogy a mandula jó dolog, de ez már nem az, csak megbetegiti a gyereket. Barnusomnak meg még egy éves kora előtt ki kellett venni, mert akkora volt, hogy belenőtt a torokmandulájába. Én még csak nem is hallottam előtte arról, hogy ilyen létezik. Egy kedves barátnőm meg nagyon sokáig kinlódott, minden betegséget összeszedett és nagyon beteg volt. Felnőttként kellett kivenni a manduláit. Hát szegény szenvedett nagyon sokat. Ma már bánja, hogy nem előbb vetette ki. És persze azóta sokkal, de sokkal kevesebbet beteg.
Nem egyszerü dolog ez!