Címkék

, , , , , , , , , ,

Ugye elköltöztünk egy szép napos szombati napon. Itt volt már sok dolgunk, de nem mindenünk. Gyuszi szabin volt, mintha érezte volna év közben, hogy jó lesz az még? Vagy a nyári szabadságból maradt meg? Nem is tudom, de ez volt az első olyan költözésünk amikor itthon tudott lenni a költözés után, igy nem rám szakadt a sok tennivaló.

Aztán pár nap mulva felfordult és elmerült körülöttünk minden, amiben valaha is hittünk, reméltünk. Akkor éppen azt gondoltam, hogy belehalok, nem birom ki, de erről nem szeretnék itt beszélni többet. Akit érdekel az ugy is fogja tudni,ugy is megkérdezi, akit meg nem az ne csámcsogjon rajta. Ha akkor irom a blogot, akkor biztos nem jelentkeztem volna pár hétig, mint mikor nagy gond van a családban.

De ment minden a maga utján, mert mennie kellett. Talán jó is volt, mert nagyon fontos dolog volt még hátra, ki kellett takaritanunk a házat ahol laktunk. Gyuszi már előre szólt a tulajnak, hogy jó lenne, ha az expertet elfelejtené, mert nem akarunk neki fizetni. Ő természetesen belement, mondta kitakaritunk, eljönnek a lányával és megnézik, aztán beszélünk.

Igy is lett, pontosan egy héttel a költözés után át tudtuk adni a házat. Lemostuk a falakat, az ajtókat, ablakokat, lesikáltuk a vizkőt, stb. Szebb és tisztább lett mint mikor mi átvettük. Kisebb alkudozás után megállapodott Gyuszi a tulajjal, ugy éreztük, hogy mindenki jól járt. Én nem mentem, mert féltem, hogy kb. neki ugrok és kikaparom  a szemét, ami nagyon nem lett volna méltó hozzám, de egyszerüen még most is olyan méreg jön belém ha rá gondolok, hogy bizony szégyenlem. De erről az emberről ennyit, nem is érdemel több szót. Szerencsére az egyetem azon a héten kezdődött, igy a lányok sokat tudtak még segiteni, de a fiuk is szépen kitettek magukért, összefogtunk és győztünk.

Csak ezek után tudtunk igazából figyelni az uj ház berendezésére. Ha lassan is, de szépen haladtunk. Pár dolgot el kellett adnunk, ment minden az e-bay-re, el is mentek szépen. Valahogy ugy sikeredett, hogy egyik-másik darabot drágábban tudtam eladni, mint ahogy annak idején vettem. Forgattuk visszafelé a pénzt, hogy ne kerüljön sokba ez az egész hajcihő. És azért valamennyire sikerült, ma már látom! 🙂

Aztán beteg lett Nyunyi! Egyik este mikor Eszti hazaért a suliból, nagyon rossz állapotban találta a kisnyuszit. Nagyon megijedtünk, pici állatka, hamar  orvoshoz kell vinni, mert gyorsan következik be a baj. Este fél 10-kor vette fel a dokibácsink a telefont, persze mondta, hogy gyorsan vigyük, megnézi. Bizony-bizony, beteg volt a kicsike, lázas, bélgyulladás meg ami vele járt. Jöttek a szurik, a biztatás, hogy nem lesz baj, elmondta, hogy melyik napon mire számitsunk. Nagyon el volt szegényke csigázva! 😦 Bevallom, féltem, hogy megéri e a reggelt. És igen! Megint dokibácsinak lett igaza! Szinte napról napra ugy történt, ahogy igérte, ahogy mondta. Ma már jól van, vigan ugribugrál ujra. Különben az ideköltözésünk óta Eszti szobájában van, de sokkal jobb igy mindkettőjüknek. Minden nap kiveszi, játszanak, megy az ugrálás mindenfelé. Néha Samu lebokszolja, Nyunyika meg csak áll és nézi, Esztinek kell lehámozni a nyusziról.

Aztán Eszti barátja egy péntek délután karambolozott. Rettenetesen megijedtünk! Pici autója volt, nem is tudtuk igazán, hogy mi történt, de csak akkor nyugodtunk meg, amikor már láttuk őt. A kicsi kocsi totálkáros lett, oda az autó! 😦 Álltak a lámpánál, mert piros volt, mögötte egy kisbusz. Jött egy kamion és fékezés nélkül belement a kisbuszba és a lendülettől rádobta a pici autóra, közben nekitaszajtva az előtte álló autónak. Az, hogy Davy épségben szállt ki belőle, szinte a csodával egyenlő!!! Egyetlen karcolás sem lett rajta, de nem sokon mulott, a puttony már az ülését nyomta előre, ha nagyobb az ütés, akkor … de erről ne is beszéljünk!!! Nem lett baj, ez a lényeg! 🙂 Azóta sokat van itt nálunk, mert ő messze lakik az egyetemtől, ezért is kell neki az autó, több óráig tart tömegközlekedéssel az ut.

És az elmult hétvége volt az, amikor már tényleg lehetett pihenni. Bár Gyuszi még mindig rakosgatta a CD-ket, de azért már jutott idő bőven a pihenésre is. Ráfért már, nagyon sokat dolgozott, ment az eltelt egy hónap alatt. Sokszor aggódva figyeltem, de ő mosolyogva trappolt tovább. Le is fogyott egy kicsit, ami a vérnyomásának nagyon jót tett. De azért nem szeretnék ujra költözni, hogy jó legyen az egészségi állapota, inkább erre vigyázzunk.

A gondokból, bajokból meg ha lassan is, de feltápászkodunk. Támogatjuk egymást, aztán majd vége lesz egyszer. Vagy nem, de ugy is menni kell tovább!

Ja, még annyit, hogy egyik ismerős mondta, hogy fel sem hivtam mióta elköltöztünk. Kérek szépen mindenkit, hogy gondoljon bele, ha mindenkit én hivogattam volna, akkor az mennyi pénzbe került volna! Nekem nincs nagy keretem a mobilomon beszélgetésre, a meglévőt meg kellett hagynom vészes időre, a családra. De azt gondolom, hogy aki akart az elért, felhivott. Mert ugye egy-egy embernek könnyebb és olcsóbb lett volna felhivni engem 1-2 hetente akár, hogy élünk e még, mint nekem hivogatni mindenkit.  Ha valaki szeretné elkérni a vonalas számunkat, az irjon, szivesen elküldöm. Gyuszi olyan előfizetést kért, hogy egész hétvégén és hétköznap este 5 és reggel 8 között tudunk nemzetközi hivást is inditani ingyen vonalas számra.

Na, azt hiszem nagy vonalakban ennyi történt. Majd irok az állatkákról is, lesznek képek is most már, töltögethetem őket sorban. 🙂