Címkék

, , , , , , , , ,

Hát, elérkezett ez a nap is!

Hivatalosan már tegnap óta van iskola, de itt az első nap azzal telik, hogy az uj tanulókat, szülőket fogadják. Ilyenkor az alsós és a felsős tanári képviselők körbe vezetik  az egész iskolában az ujakat, megmutogatnak mindent. Az osztályfőnökök az osztályaikban vannak, minden magyar tanárt bemutatnak, már csak azért is, hogy ha gondban van a gyerek, akkor merjen és tudjon kitől segitséget kérni. Ez főleg alsóban fontos a piciknél! Elmondják az iskolai tanitás menetét, meg még sok-sok hasznos infomációt. Ilyenkor bárki bemehet, mi is bemehettünk volna, de ugye a gyerekek nyujtják a szünetet, még az az egy nap is szünet, meg már nekünk nem sok ujat tudnának mondani! 🙂

De akár akartuk, akár nem, elérkezett a mai nap is!

Dávidom 5. osztályba jár már, ez az otthoni középiskola 2. osztályának felel meg. Bele sem merek gondolni, hogy három év mulva már azt fogom mondani, hogy kisfiam idén érettségizel. 😦 Neki minden megy tovább idén is, nagyszerü osztályfőnökkel, tanárokkal. És beszélgettünk, és komolyodik, érik az én fiam. Már tavaly is óriási változáson ment keresztül, ennek eredménye lett az év végi nagyszerü bizonyitványa, de azt mondta, hogy nincs megállás. Én ebben csak támogatni tudom, amiben tudok segitek, segitünk neki. Nehéz lesz, mert ha dolgozni akar, akkor nehéz lesz, de csakis rajta mulik. És az a jó, hogy ezt tudja és már el is fogadja. 🙂 🙂 🙂

Na és akkor itt az én kis Barnuskám. El sem hiszem! Kisgimnazista lett a lelkem! Elsős, fölkerült a nagyok közé. Édes kisfiam! 🙂 Tegnap akartam neki mondani, hogy mi lesz ma, de legyintett, hogy igen tudom, és mondta a jól bevált dolgokat. Persze, amik alsóban voltak! 🙂 Ja, tényleg! Nincs Brigi néni, nincs már tyukanyó aki elintéz mindent, jaj, jaj. De Barnus bátor, bizakodó, mondta, hogy azért izgul, hogy mi lesz. Dávid jópofa volt, mondta, hogy majd a kistestvéremet kézen fogom és beviszem az osztályba. Ezen persze jót nevettünk, oldódtak a feszültségek.

Nagy dolog vár Barnusra, önállósodnia kell, már magától kell elintéznie mindent, ha szeretne valamit akkor azt meg kell oldania, stb. stb. stb. Rohangálnia kell egyik óráról a másikra, egyik épületből a másikba. Már vinnie kell az aznapi könyveit, nem maradhat a padban, másképp kell tanulnia és minden tanár ismeretlen lesz neki. Látásból ismeri mindet, de zömével még csak nem is beszélt. Dávid megnyugtatta, nagyszerü tanárokat kapott az osztály, legyen nyugodt, nem lesz semmi gond! Ugy legyen!

Ma megyek a magyar tanárokkal beszélni Barnus betegségéről. Tudom, hogy minden támogatást meg fogok kapni tőlük, hiszen mind ismerem, jó emberek. Ez a mi nagy szerencsénk! Mert ezen a téren nem a tanár kell, hanem az emberség! Ha kialakultak a dolgok, látom, hogyan áll a felső tagozat ehhez a dologhoz, akkor majd irok róla. De eddig minden elismerésem, és a külföldi tanárok is remekül álltak a tényhez, hogy mivel is kell megküzdenünk, segitenek, üzenték, nem lesz baj! 🙂