Ma Gyuszi irt a gyöngyösi gyámhivatal vezetőjének, mert mi már lassan két hete megkaptuk e-mailben a választ a Minisztériumtól. Pár nap mulva azt irta a hölgy, hogy csak akkor tud intézkedni, ha kezében van neki is a levél. Rendben, de ugye telik az idő! Szerintem Mo-on két hét alatt elér egy levél Budapestről Heves megyébe! Vagy mégsem?

A következő telefonunk a falunk egyik ügyintézőjéhez ment, aki intézi a lakcimkártyákat. A kérdés az volt, hogy a négyünk lakcimét együtt kezelik, vagy a miénket átirják a fiukétól függetlenül. Jelentem, nem irják át, együtt kezelik mind a négy lakcimkijelentkezést. Ezt igy kell csinálni, ők biztos tudják miért. És ezennel ugrott is valószinüleg a nyári hazautazásunk. Gyuszi megkérdezte, hogy kb. mennyi ideig tarthat ennek elintézése, de még  gyors ügymenet mellett is 1,5 hónap. Szerintünk! De mondtam Gyuszinak, hogy ezt ő számolta, mert igy akarta, mert hogy mindenki pikk-pakk csinálja a dolgát folyamatosan. De ne felejtsük el, hogy őket szerintem egyáltalán nem érdekli, hogy mi haza tudunk-e menni vagy nem, igy jókora ráhagyásokkal kell számolni mindent, mint a jelenleg folyó ügy intézésénél is.  Hiszen szerintünk csak egy formanyomtatványt el kellene küldeni nekünk vagy a Nagykövetségre (amit le kellene már gyártani, mert egyre többen fognak jelentkezni hasonló problémával és egy körlevél is jó lenne ez ügyben, hogy ne kelljen mindenkinek végigjárni ezt a kálváriát), kinyomtatás és kitöltés után a Nagykövetség hivatalból tovább küldené, ugye még van jogerőreemelkedés (amit nem is tudunk mennyi idő), aztán legyártják a kártyát, ami igazolja, hogy nincs magyar lakcimünk, azt elküldik a brüsszeli Nagykövetségre, onnan szólnak, hogy menjünk vegyük át (ez lesz a leggyorsabb, mert mindig szólnak azonnal, nagyon rendesek itt), és kb. ekkorra fog a magyarországi rendszerbe megjelenni, hogy FEBRUÁR óta nincs is lakcimünk, mert hogy akkor adtuk be az igénylést. (Végig olvastátok egyben? Még igy is elég volt, nem?) És ugye nekünk szeptemberben kezdődik a suli, meg ki tudja mik lehetnek még addig! Mivel eddig nem történt semmi, hát az egészre van 2,5 hónap. De ugye jó lenne azért mégis tudni, rákészülni, hogy mehetünk-e vagy nem! Persze ez már talán tul nagy kérés?

Hangulatomon nem javitott ez az egész! Vagyis már kezdek beletörődni, gondolkodom kivel hozassam el a gyerekek tankönyveit és őket hogyan juttassam haza legalább egy hétre a nagymamához, unokatesókhoz! Mert hogy jó lenne, ha vissza is engednék őket, lezáratlan ügy miatt nem kellene, hogy visszatartsák őket mondjuk a repülőtéren az ellenőrzéskor.

Tök jó, mi?