Képriport következik, mert inkább beszéljenek a képek.

Indulás előtt, már Taszika előre beült az autóba, nehogy véletlenül otthon maradjon. 🙂

Indulunk már? Én már menetfelszerelésben vagyok! 🙂 Legfőképp a vigyor az arcomon! 🙂
 

És a csodálatos, meleg napsütésbenn ilyen tengerpart fogadott minket!

Egy nagyon csinos fiatal hölgy ismerősnek tünt hirtelen! 🙂

Egy ilyen házikóban nagyon szivesen ellaknék, csendben lennék, nem szólnék egyetlen szót sem! Csak élvezném a tengert, a hullámokat, a kilátást és  a nyugalmat!

Az első vizbecsobbanás! A viz hideg volt, de ugyan már, kit érdekelt? Itt voltunk végre! A gyerekek boldogok, a kutyik boldogok és akkor mi is boldogok vagyunk. Nyugi van! Kellett már!

Sam, vizikutya lévén begázolt a vizben, szorgalmasan nézte, hogy most akkor mit kell csinálni? Dávid mutatta neki, hogy kell örülni, pancsolni, egyre jobban belejött, csak azok a hullámok ne lettek volna! Olyan félelmetesen zugtak! 🙂

Kifáradtak, csurom vizes gyerek, kutyagyerek! 🙂 De nem baj, most lehet!

Elnézném mindig, megnyugtat és mosolyt csal az arcomra.

Lementünk ujra, mert Dávid visszament a tengerbe fürdeni, Sam meg sirt utána. Jött a dagály, egyre jobban élvezte a vizben való pancsikolást, a végén már én is csupa viz voltam, ő meg vigyorgott végre, legyőzte minden félelmét! 🙂

Sokan voltak lenn a tengerparton, sokan futkároztak a vizben, a parton kisebb-nagyobb kutyikkal, mig mások különböző szinü, nagyságu és formályu sárkányokat eregettek:

Volt aki előre készült a nyugira! 🙂 Hüséges társa vigyázz rá, mint mindig! 🙂

Addig a gyerekek horrorisztikus játékot folytattak:

Dávid eltünt a homokban, csak a napszemcsi jelezte merre van:

Na most akkor engem is betakartok homokkal, vagy nem? Gyertek már!

Nagyon sok kutya volt kint. Mint ez a gyönyörüség is, akit a kicsinyével hoztak le gazdáik. Édes volt ez a kutya! Minden kutyához odament, köszöntött, rendkivül barátságos volt. Taszikához is odament, nem volt semmi gond, cukik voltak. Sam, meg a nagy BÁTOR, messziről látta, rohant, hogy megmenti Taszit, de közben rájött, hogy nem kell! 🙂

És lekerültek a pórázok a kutyijainkról. Tasszi hallgat a szavunkra, Sam meg őt követi, meg persze neki is már meg vannak tanitva a parancsszavak, de azért mégis Taszit követi szorosan. Igy viszont veszélybe kerültek az imitt-amott felépitett várak, mentek sorba és lepisilték őket. Nem volt gond, jött a dagály, pár perc és elmossa az egészet!

Ezt a képet Taszi miatt tettem be, olyan itt mint egy medvebocs és persze ott a vigyor, éppen megyünk vissza a helyünkre a nagy séta után.

Olyan jó melegen süt a napocska, gazdi szunyókál, mi meg vigyázunk rá! Folyamatosan tartjuk szemmel a terepet, egyikünk erre, a másikunk arra figyel!

Lassan elszenderedtek a fiuk, a part is kiürült, én meg nézelődhettem kedvemre a naplementében.

Ilyen és nagyobb hajók szelték a hullámokat, volt amelyik sietősen, volt amelyik ráérősen, lomhán rótta  az utját.

Esztike Taszikát elkapta a nagy vigyorgás közepette egy közös fotó erejéig. Szerintem Taszit ma bármire rá tudtuk volna venni! 🙂

Összebujt simibarátjával is, Barnussal!

Aztán elérkezett az utolsó séta ideje is, sajnos. A part kiürült szinte, a levegő is lehült.

Esztikém is elbucsuzott a tengertől:

Szia tenger, jövünk még! Annyira jó volt! Reméljük nem négy évnek kell eltelnie, hogy tengerpartot lássunk megint!