Nem szégyen! Szerintem! Mind a négy gyermekem más és más, egyiknél sem tudtam alkalmazni azt az elvet amit a másiknál. Hát meg kellett nekem is tanulni őket, gyorsan, alaposan.  Nem mindig sikerül zökkenőmentesen és bizony én is hibázom, mit tagadjam, emberből vagyok! Mint tegnap is!

Katinkám születésnapja volt, 24 éves lett az én drága kislányom. Egész nap izgult, hogy mi lesz este, és kérte, hogy süssek neki tortát. Nem sok kedvem volt hozzá, bevallom őszintén!

Délután Esztikém kérdezte, hogy na, mi lesz a tortával. Mondtam, hogy majd estére elmegyünk és veszünk egyet. Erre Eszti elkezdett velem veszekedni, hogy de Katinka annyira várja, hogy én süssek neki tortát. Először nem akartam felfogni, hogy miért?
– Mert régen mindig te sütöttél nekünk tortát, és nagyon szerettük.
– Az én majzos kis tortáimat?
– Igen, azokat. Mert nekünk a te majzos kis tortáid kellenek!

Eszti elment tanulni morogva, én meg ott maradtam a konyhába egyedül a gondolataimmal. Milyen butáság! Én nem tudok olyan szép tortákat sütni, mint mondjuk Eszti, a nyomukba sem érnek az enyémek, azért is mondtam, hogy kis majzosak. Eszti tortáit bármelyik cukrász megirigyelhetné. Na de itt van akkor, hogy én vagyok az anyukájuk, és ez a kivánság. Ok, sütök tortát, ha majzos lesz, majzos lesz, de én sütöm és Katinkának. Ha ez a kivánsága!

Megsütöttem:

É

Összeraktam minden tudományom és megpróbáltam kihozni azt, ami tőlem tellett. És nem is lett majzos, hanem szép és nem csak a formájában volt benne a szivem. 🙂 Aranyos, és finom lett!

És az én kislányom boldog volt! 🙂