Barnus megszerezte az egyik papirtörölközőből a kidobott kartontekercset. Azzal játszadozva ült le a TV elé filmet nézni.

Egyszer csak Sam mellette termett és kapásból bekapta a papirguriga másik végét:

Nem érti, hogy miért nem ő kapta meg! Ez az enyém szokott lenni, Anyuci nekem szokta adni, légy szi add ide!

Egy kicsit még huzakodnak, Barnus nagyokat nevet, Sam nem érti, de huzza a másik végét. Egyszer még bele is nézett, nem értette, hogy jön a csőből a tu-tu-tu-tu, mit csinál Barnus.

Aztán persze győzött a kisebb, Barnus odaadta neki most is a tekercset, Sam pedig boldogan ugrott szerzeményével a földre.

És pár perc, ennyi maradt belőle, ez a része viszont már rám várt:

Olyan édes ez a Sam gyerek! Annyira hálás vagyok, hogy nem szed szét semmit, nem csinál semmi kárt. Igaz az is, hogy veszek nekik a Tom and Co-ból mindenféle ehető rágcsálnivalót. Nem kerülnek sokba, és kárt sem tesz semmibe. És nagyon szereti a kartont szétszedni, rágcsálni, a müanyag flakon hangjára egyből beindul és senki nem tudja ugy összelapitani mint ő. Olyan kedves, mert segit. A héten megtanitotta Eszti pacsit adni, nagyon édes. Látja, hogy nagyon örülünk, és ő is nagyon örül, meg persze a jutalomfalatnak is. 🙂