Hétvégén végre meg tudtam venni azt az asztalt, amit már nagyon régen kinéztem magamnak. Egyszer láttam az e-bay-on, de nagyon drágállottam, aztán bántam, mert később láttam az Ikea-ban, hogy valami 200 euro fölött van kompletten a gurulós ládaszékkel együtt.

Azóta ha eszembe jutott, akkor nézegettem megint, hátha találnék használtan, de valahogy mindig lecsusztam róla.

Na de most! Volt kettő is egyszerre. Az első megint elszállt, jaj, nagyon sajnáltam, de péntek este izgatottan ültem a gép előtt, hátha nem találtak rá mások, hátha nem kell annyira másnak, hátha, hátha és még az ára is elfogadható lesz számomra.

És igen, annyira örültem neki, meg is kértem Gyuszit, hogy irjon még akkor iziben, hátha szombaton elhozhatnánk. Délelőtt el is tudtunk menni érte, be is raktuk a helyére, jaj, nagyon örültem neki. Egy kicsit kopott, egy kicsit karcos, egy lyuk is van az elején (ráejthettek valamit), de az enyém, és nincs olyan sebesülése, amit egy kis fagitt és egy kis festék ne hozhatna helyre. Meg is csinálom hamarosan, hogy szép legyen itt nekem!

          

Ha nem kell, bezárom, olyan mint egy szekrény és harmonizál az ebédlő szekrényeivel (mint minden Ikea butor), és a társalgó nádjának szinével. Ha kell, akkor kinyitom, fennt a szekrény kinyitható, ott elfértek a dossziéim, receptes könyveim, mindenféle dologom, ami az enyém, a kacatok meg a fiókban.

Azért megint tanultunk valamit a használt butor vásárlásával kapcsolatban. A szekrények ajtaját legalább tizszer ki kell nyitni, mert sajnos ott csak bekukkantottunk a felsőrészbe és itthon meg majdnem leesett a felső ajtó, majd estére meg is adta magát. Szerencsére Gyuszi meg tudta csinálni, ezért is nem bosszant annyira, de legközelebb erre is figyelünk majd.