Mert ugye ki a kisgyerek, hát Sam. Már hétvégén is figyeltük, Gábor is szólt, hogy figyeljük a kiskutyát, mert sürün vakarja az egyik fülét. Megnéztem, gyanus volt, de még nem láttam betegnek. De sajna tegnapra leroggyant a kis “csöppség”. Már egész nap szomoruan nézett rám, macerálta a fülét, az orrocskája is többször száraz volt. Csak feküdt egész nap, füllógatva poroszkált utánam a lakásba.
Este Dávid felhivta a kedvenc doki bácsinkat, most sem volt, de legalább helyettesitette egy hölgy. Mentünk. Ut közben meséltem Dávidnak, hogy 3 éve is igy mentünk Büdikével egy orvoshoz (akit nem nagyon szerettem, de nem ismertük még akkor a mostanit), és szerencsénkre nem volt ott, egy nagyon kedves, aranyos doktornő helyettesitette, ő mentette meg ennek a daginak az életét.
Mentünk, és kit látunk? Azt a doktor nénit. És persze most is kedves volt, szeretettel a mi hősnek nem igazán mondható gyerekünkhöz. Rettenetesen félt Sam! Ha lehetett volna, akkor bizonyára Dávidba bujt volna. Rápaszirozódott a falra, elbujt, meg különféle dolgokat talált ki, pedig csak a fülébe szeretett volna belekukucskálni olyan kis lámpással amivel az embereket is vizsgálják. Még meg is szagoltatta, megmutogatta neki, volt simi és sutyiba nézés is lett volna, de nem lehetett tul járni az eszén. Az én fülembe akkor se néztek bele, az biztos! Menjünk haza! Kb. ezt mondta nekünk. Azért hárman csak győztünk, fülbe belekukk, beteg, sőt nagyon beteg. Kis rimánkodás, udvarlás, másik fül belekukk, az nem vészes. Na, akkor ennyi elég is, most már tényleg menjünk! Mig mi beszélgettünk, addig Sam sürün kereste a menekülési utvonalakat, többet ki is próbálva majd egy kis hisztivel vegyitve. Komolyan mondom, mint egy kisgyerek!
Ajtó kinyilt, Sam ezerrel vágódik ki rajta, vissza se nézve. Neki igazából nem is fáj a füle! Dehogy nem! Este a fülcseppentés is jó móka volt, de összehoztuk Dáviddal, ma reggelre már sokkal jobban türte, a gazdi hangja megnyugtatta és valahogy érzi biztos, hogy nem bántani akarjuk. Az meg külön ajándék, hogy a végén a gazdi bele is maszirozza a fülecskéjébe a cseppeket.
Ma sem eleven, kell legalább 2-3 nap, hogy ujra a régi “rosszcsont” legyen.
naomilhenger said:
Édes kis mackó. Remélem hamarosan helyrejön. Nálunk a fülcsepp már rutin dolog, tekintve, hogy Sadie visszaeső. Már annyira tudja, hogy a cucc gyógyít, hogy készséggel és türelmesen ül le, hogy segíthessünk rajta. Persze a hősöknek járó jutalaomfalat is kecsegtető 🙂 Egyébként innen Gábor rutinja, ha fülbajok felismerésről van szó. Jobbulást a kis betegnek!
ribizlifozelek said:
Egy igazi hős!
Gyógyuljon meg 🙂
Christine said:
Jobbulást!
Gabi said:
teljesen gyerek…szegényke. Remélem hatnak azok a cseppek!
Kóczi Csilla said:
Jaj, nagyon kis levert a képeken. Mielőbbi rosszcsontkodást kívánok Sam-nek! 🙂
Ziebi said:
Jobbulást a kis fülesnek!
Csilla said:
Köszönjük szépen a jókivánságokat! Kicsit döcögősebben gyógyul a drága mint Taszika, de időnként már nagyon eleven megint, aztán alukál fél napig, aztán várja Dávidot, séta, játék és már ki is dől. Azért nem igy szokott ez lenni vele. De már szerintem nincs hőemelkedése sem. Gyógyulunk, gyógyulunk! Ezerrel! 🙂