Magyarként külföldön nagyon nehéz megőrizni, helyesen használni a magyar anyanyelvet. Nem azért, mert valaki igénytelen, tényleg nem azért. Hanem több a külső, más nyelvű hatás, mint a magyar. Magyarországon könnyű magyarnak lenni, de itt vagy a nagyvilágban, ahol egyedül vagy, esetleg napok telnek el, hogy más magyarokkal beszélj, magyar hangot hallj, igazából nem is érdekel, mert itt kell élned, próbálod elsajátítani az itteni nyelvet, hogy be tudjál kapcsolódni az itteni mindennapi életbe, ebbe fekteted minden erődet, erre figyelsz. Aztán persze a család nevet, ha egyikünk-másikunk nem jól „ragzik”, ahogy itt mondják többen, nem kedves lőrince, nem csak én. Nagyon oda figyelek a gyerekeim beszédére, mert őket aztán tényleg nagyon sok hatás éri az iskolában, hiszen gondoljuk el hány uniós ország van, ezeknek a nemzeteknek a gyermekei ott karattyolnak egymás fülébe. A nagyobbik (12 éves) fiam simán átvált angolból magyarra, már nem nagyon számít neki, hogy magyarul vagy angolul mondja. Természetesen vét hibákat, mind a magyarban, mind az angol nyelvben, ki is javítjuk. Megjegyzem, a gyermekeim mind a legmagasabb jegyet kapják a saját évfolyamukban magyar nyelvből, pedig szegényeket én nyüstölöm, ha kell, ha nem, igyekszem nem helytelenül. De beszélni könnyebb, valljuk be, az írásban már lehetnek gondok. Nálam is. Néha már az én számon is kicsúszik olyan szó, ami nincs is és csak azt veszem észre, hogy a nevetéstől potyog a könny a többiek szeméből. Milyen szavak is? Amiket 4-5 éve ki nem mondtam volna, sőt, talán úgy sértődtem volna meg, mint te kedves lőrince, és kikértem volna magamnak, hogy lehet így beszélni magyarul. Például: buszmegállomás (buszmegállót akartam mondani), és nem vettem észre, hogy nem jót mondtam. Gyuszi már mondta, hogy egyszer feljegyzi, a család micsoda szavakat alkotott már itt pár év alatt. De gondolom, ezekhez hasonló szavak máshol is születtek.

Még mielőtt bárki azt hiszi, nem vagyok én ezekre büszke, de most mit tegyek? A kedves olvasó csak egy féle képen tudja ezt kiküszöbölni, nem olvassa helytelen, magyartalan soraimat. És sajnálom, ha valakit megsértettem a –ban, -ben toldalékok kavarodásával, de igazából már nem is érdekel annyira ez a kérdés, tudom, teljesen elitélendő módon, van itt helyette annyi sok más. Bocsika!

És még azt szeretném kérdezni, hogy ki az a Gábor? Mert az nem illetlen, ha valakit megszólítunk helytelenül? Én még így tanultam! Erre nem kell oda figyelni? Vagy a máséban a szálkát is, a magaméban a gerendát se látom meg? De hagyjuk ezt, én hagyom, ezennel lezártnak tekintem ezt a vitát részemről, de ki kellett írnom magamból! Akár helyesen, akár helytelenül!