Mint minden évben idén is megtartottuk a 18. szülinapomat. Nagyon édesek voltak, ahogy oda álltak elém öten. Kaptam öleléseket, puszikat, jókívánságokat, ajándékokat, mindenféle szépet és jót. No és persze a nagy ajándék! Kaptam egy olyan vasalót, ami állítólag megkönnyíti a vasalást, gyorsabbá teszi. Gondolom azért kaptam ezt az ajándékot, mert mivel hatan vagyunk és mindent vasalok a gyerekek allergiája miatt, hetente több napot is végigvasaltam. Nos, itt a csodagép:

Ezen nem nagyon látszik, de egy akasztóra kell felakasztani a vasalandó ruhákat, és ugy kell kivasalni.

Először haragudtam, amiért ilyen értékes gépet vettek nekem, de vasárnapra megbarátkoztam vele. A hétvégi termést már ezzel vasaltam ki. Nem állítom, hogy 100 %-ig gyorsabb volt, de ez csak gyakorlat kérdése. Mivel forró gőzzel vasal 1-2 alkalommal kapkodtam is a kezem. Viszont a ruhák nagyon jó puhák lettek, más a tapintásuk. Kivasaltam a farmertől kezdve az ingeken át az ágyneműig mindent, azt gondolom hamar készen lettem. És egyre könnyebb lesz biztos, majd belejövök, mint kiskutya az ugatásba (Édesapám egyik kedvenc mondása).

Ja, ja! A köszöntés után elmentünk vacsizni a Chi-Chiz-be (remélem jól írtam). Nagyon jó volt. Egyszer régebben már tiszteletünket tettük Overijse ezen éttermében, akkor is nagyon jól éreztük magunkat, de most jobb volt. Voltak énekesek (Gyuszi készített a telefonjával videot, csak elég rossz lett a minőség, nem tudom fel fogja-e tenni), forró lapon kaptuk a vacsit, nagyon finom illatok vettek minket körül. Közben megbeszéltük, hogy talán, talán, talán idén életünkben először elmegyünk nyaralni. Örültek a gyerekek, mi is! Reméljük sikerülni fog!