Reggelente miközben reggelizek, van egy kis időm leülni a TV elé. Múlt héten az AXN csatornán elkaptam az „The amazing race” pár részét. Ez egy olyan játék, ahol párokat utaztatnak körbe a világban és különböző próbatételeket kell megcsinálniuk. Mindig van egy cél, ahová ha az első beér akkor nyer mindig egy külön ajándékot, az utolsó pár viszont kiesik. Így lassan elfogynak a csapatok. Legutóbb Afrikából utaztak el Berlinbe. Te jó ég, hogy milyen helyeken jártak Afrikába! Meglátogatták azt a helyet is, ahonnan a rabszolgákat szállították Amerikába. Egy nagy barlangon kellett átmenniük és rózsát helyeztek el a rabszolgák emlékére. Azok a rabszolgák, akik ebbe a barlangba kerültek tudták, hogy soha többé nem láthatják szeretteiket. Minden páros megrendülten ált a barlangban, többen imádkoztak. Az egyik páros egy fekete bőrű apuka és lánya volt. A férfi csak állt és egyszer csak nagyon elkezdett zokogni. Azt mondta, hogy még a szülei temetésén sem tudott sírni, de most úgy érzi, hogy valamit megtalált itt ebben a barlangban, hisz tudja, hogy az ő ősei is valamikor itt álltak ahol most ő.

Innen utaztak Berlinbe a nagyfalhoz. Ugyancsak ez a sötétbőrű férfi mondta, hogy a fehér ember egymást is írtja, hisz találkoztak a holokauszt emlékeivel is. Végtelen szomorúság telepedett szegényre. Aztán a játék heve elragadta, tovább is jutottak.

A teljes részt sosem látom csak a végét. Másnap mikor felkapcsolom, hát hol vannak ezek a jóemberek? Látom, hogy Trabanton nagyon utaznak az egri várba! Egy ágyút kellett felhúzniuk a bejárattól az egyik bástyához és 50 db ágyúgolyót felvinni hozzá. Szegények! Már az úttal gondjuk volt. Gondoljátok el, Magyarországra megy valaki Amerikából és beültetik egy Trabantba. Én csak hármat láttam, amit tönkre tettek. A váltóval is gondjuk volt persze, meg nem is mentek, ők meg nyomták a gázt rendesen, hiszen a leggyorsabb győz. Jókat mosolyogtam rajtuk! Aztán vonattal kellett elutazniuk Budapestre, eddig láttam.

Ma reggel megint elcsíptem a végét! Még mindig Magyarországon voltak, Pesten. Csípős levest kellett megenniük (sajna nem láttam, hogy mi volt az). Bizony a legtöbbnek inkább visszafelé jött, mint befelé. Aztán rohantak át a városon, a libegőhöz, mert a Halászbástyához kellett menniük, mint végül kiderült ott volt a cél. Nagyon jó érzés volt, hogy ezek a sokat látott emberek, akik beutazták az egész világot nagyon sokszor elámultak Budapest szépségén. Több pár is megjegyezte, hogy ide vissza kell jönniük, nagyon tetszett nekik a város, a budai hegyek, a Duna, a vár, Halászbástya. Olyan nagyon jó volt látni mások szemével is Magyarországot. Talán ezek az amerikai emberek már nem fogják gondolni, hogy Európa egy ország és Magyarország nincs is!