Nagyon mozgalmasak mostanában a napok, mindig történik valami, repül az idő, mindjárt karácsony!

Hétfőn Dávidékkal voltam a BoZar-ba. Megtanultak sok mindent, például hogy írtak régen a kódexírók. Rájöttek, hogy nem is volt ez olyan egyszerű dolog. Készítettek egy rajzot. A tárlatvezető hölgy mondta, hogy egy állatról lesz szó, mindenki rajzolja azt ami az első gondolata. Ilyenek voltak: nagy a hasa, hosszú kunkori a farka, hosszú orra van, elefánt fülei, foltok vannak a hátán, három púpja van, meg ilyenek. Jókat nevettünk a rajzokon! Aztán erről az állatról kellett egy történetet írniuk, majd mintha az első oldalt készítenék egy kódexben, el kellett kezdeni a mesét. Az első betűnek nagyobbnak, díszesebbnek kellett lennie, mint ahogy régen rajzolták, és még pár sort kellett írniuk ezzel a fajtaírással. Keretet kellett rajzolni, ki kellett körbe díszíteni, tehát hasonlítania kellett a régi kódexekre. Érdekes munkák születtek, tényleg. Gyorsan elrepült az idő és indultunk is vissza a suliba. Nagy kaland volt ez, mert villamossal mentünk, de nem volt gond, időben vissza értünk az iskolába. Mindenki nagyon fáradt volt, de szerintem én voltam a legjobban elfáradva, egész nap talpon voltunk mellettük az osztályfőnökükkel, Beával. Mindig kérdeztek valamit, lelkesíteni, biztatni kellett őket. Aranyosak voltak mind.

Kedden Barnusék karácsonyi ünnepsége volt. Már előre megbeszéltük az anyukákkal ki mit hoz, ezért aztán szépen megterített asztal volt az osztályban. A műsor nagyon jó volt, mint mindig, pedig szegény Brigi beteg volt egy hétig, azért szép, tartalmas műsort adtak elő a gyerekek, és most Brigi is szerepelt, nekem nagyon tetszett!

Ma Dávidéknál lesz a karácsonyi ünnepség. Már ők is készülnek pár hete a műsorral, ma vitte a jelmezt is. Már nagyon izgulnak! Ide is viszünk sütit, szendvicset, lesz egy kis eszem-iszom a műsor után. Többen csak ilyen alkalmakkor találkoznak.