Békésen üldögélek és nézelődöm, amikor több hektoliternyi víz zúdul a nyakamba. Pislogok, és megpróbálom kitörölni a vizet a szememből. A bambusztörzsek között átkukucskálva látom, hogy a víztükör erősen hullámzik, vízcseppek verik a gumikarikákba kapaszkodó és visongó embereket. Balra mellettem lányom és nagyobbik fiam ordítva csusszan ki egy kék csőből, és nagyot csobbanva elmerül.

Nem, nem rémálmom van, hanem az Oceade viziparkban töltjük a vasárnap délelőttöt. Amint a gyerekmedence szélén ülök, és figyelem ahogy Barnus tekergeti a vízcsapokat, és élvezi a magasba szökő vízsugarat, már számítok rá, hogy a vizivár tetején megint kiboruljon a hatalmas tartály, és vízeséssel borítsa be az izgatottan várakozó gyerekeket. Néhány hektó víz a fejedre, ez itt a poén! A másik medencében hullámverés van, közben égzengést játszanak be, és vízsugarakkal esőt imitálnak. Az ablakokon betűző napfény rontja ugyan az illúziót, de a fürdőzők nem foglalkoznak vele. Leköti őket, hogy a hullámverést élvezzék. A másik oldalon fiam és lányom ikszedszerre csúszik le csúszda-csövön a kétszemélyes gumikarikával. Nem unják még. Nem rossz móka, mi tagadás, én is kipróbáltam.

Nagyon kellemes vasárnapi időtöltés, kis kikapcsolódás a mindennapos rohanásból. Köszönjük a jegyeket, Sándor!