Az az igazság, hogy a tegnapi napot ki hagytam volna, vagy esetleg el lehetett volna osztani egész hétre.

A reggel még nyugisan indult, feltettem a gyerekeket a buszra, aztán 8.10-kor jött az első telefon Esztitől, hogy az egyik iskolabusz lerobbant és az ő buszuk megy el az ott lévő gyerekekért, sokat fognak késni, szóljak a fiuk osztályfőnökének. (Persze nyugodt voltam, mert ha az iskolabusz késik, akkor nem kapnak igazolatlant, míg ha egyszerre érek be én a busszal, mert mondjuk dugóban álltunk esetleg egymás mellett, akkor ebben az esetben menni kell az igazgatóhoz, és jön az ejnye-ejnye!) A gond csak az volt, hogy elkezdődtek a suliban a fényképezések és Esztinek 8.40-re be kellett érnie. Mivel jó messzire mentek ez teljesen lehetetlennek látszott. Szegény nagyon mérges volt! Megbeszéltük, hogy azért mielőtt oda érnek küld egy SMS-t, hogy tudjam beért-e a  fényképezére. Jött is az üzi, épp hogy be fognak érni,  megvárja az osztály, szóltak a fényképésznek. Erre pár perc múlva sírva telefonál, hogy mikor az iskola utcájába kanyarodtak, kb. 100 méterre az iskolától Dávid gyomra nem bírta az utazás viszontagságait és sajnos teljesen összehányta magát, a táskáját, a mellette ülő kisfiút, a buszt. A másik kezét Barnuskám szorongatta, közben már vártak rá. Aztán mégis rendeződött minden gyorsan, a következő telefon ment az osztályfőnöknek, mondta, menjek be Dávidért, mert nagyon sápadt, meg hát a ruhája is nagyon piszkos lett. Különben sem hagytam volna bent, mert eddig még akár hányszor lett így rosszul mindig a kórházban kötöttünk ki, bár azért az már régebben volt. No, ekkor berohantam érte, a portán nem volt semmi gond befelé menet. Mikor jövünk, ki akkor megállít a portás, hogy hol a papír az eü. szobából. Mondtam neki, hogy nem onnan hozom a gyereket, Dávid is mondja, hogy az anyukája vagyok. Írjuk le a nevét, osztályát. Ok, leírtuk. Közben persze telefonálgat, autót enged be, mi meg ott állunk. Látom, hogy két anyuka simán kimegy a gyerekével nagy vihogva, hozzájuk sem szól. Na ekkor már nagyon mérges lettem. Ott állok a gyerekkel, az is lehet, hogy megismétlődik a reggeli rosszulléte, elájulhat, stb., ez meg itt vacakol velünk. Megyünk ki, erre utánunk szól, hogy kéri az agendát. Erre kiírja belőle újra a nevet, osztályt. Na, ezek után ott hagytam! Hazaértünk, mosás, pakolás, kamillatea főzés, öntöm a gyerekbe, éhes, kap egy kis pirítóst, nem boldog tőle, de nincs semmi baja, ez a lényeg. Kiderült, hogy mivel nagy késésben voltak a sofőr sietett, de nagyon. Itt alapjáraton is szörnyen vezetnek a buszosok, de ez valószínűleg túl tett mindenen. Nem a főútvonalakon jött, hanem e mellékutcákban, ahol minden utca jobbkezes, tehát meg kell állni. Rengeteg a fekvőrendőr, ezekkel lassítják a forgalmat. Ha van egy kis egyenes szakasz, akkor nyomják a gázt, a kereszteződés, fekvőrendőr előtt bele a fékbe, aztán újra gáz. Barnus mesélte, hogy a fekvő rendőrökön szinte átrepültek. Közben 25 fok volt a buszon, minden gyereknek az ölébe a táskája. Dávid még sosem lett rosszul buszon, időnként mondja, hogy fölfordul a gyomra (tiszta apja), de nem volt még gond. Hát, most lett, nem ok nélkül. Délelőtt Esztikém telefonált, hogy elérte a fényképészt, beért, leült és fényképezték, biztos szörnyű lesz (szerintem nem, mert alapjáraton is szép, de hiába mondom neki). Meg lelkiismeret furdalása van, mert veszekedett Dáviddal, pedig szegény nem tehetett róla, hogy rosszul lett. Na, akkor ezért sírt. Őt megnyugtattam, közben nekem kellett összeszedni a gondolataimat, mert hivatalos ügyeket kellett elintéznem telefonon, Magyarországon. Aztán takarítottam, teregettem, sajnos csak bent a lakásban, mert elkezdett még reggel esni az eső, egész nap mintha dézsából öntötték volna. Kettő körül Eszti telefonál megint, hogy lejárt a bérlete menjek be érte, mert elfelejtett pénzt vinni (valami mindig itthon marad). Na nem! Takarítás közepén nem, mert haza hozom, aztán rohanhatok vissza Barnusért. Közben jött még pár telefon, kaptam egy-két infót, erről-arról, csak hogy pöröghessenek még a gondolataim ezerrel. Este mikor Gyuszi hazajött el kellett mesélni ugye mindent, mikor Katinka hazajött neki is, Barnus fáradt volt, nem akart tanulni, már eleve ingerült volt mindenki. Alig vártam, hogy vége legyen a napnak!

Remélem ma szebb napunk lesz. A változatosság kedvéért ma Eszti maradt itthon, mert fájt a hasa, hányingere volt. Az is lehet, hogy van valamilyen vírus? Mert Dávidnak már semmi baja. Most hívtam őt, minden OK! Egyenlőre!