Címkék

Már jobban vagyok, de azért csak lassan, kiakasztotta a szervezetemet most ez a lázas betegség. Pont a múlt héten mondtam Gyuszinak, hogy mióta Belgiumban lakunk még nem voltam beteg. Erre mi történik? Meg is tiltotta, hogy legközelebb ilyeneket mondjak! Jó!

A Druivenfestről pár szót. Múlt péntek délután kezdődött és hétfő estig tartott. A falu sok intézményébe egész napos programok voltak, mindenféle koncert, dínom-dánom. Ilyenkor lezárják a központot, nem számít, hogy ott megy át a környező falvakba menő összes forgalom, ott megy át az összes helyi és távolsági busz. Megoldják, hisz Druivenfest van. Szerintem készülnek erre a hétvégére egész évben. Mindenki az utcán van egész nap. A brocante (bolhapiac) egész nap van, na itt aztán mindent meg lehet találni! Egy részen vannak a gyerekeknek sergők, leginkább csak kicsiknek. Találhatunk itt céllövőket puskával, labdával. A kisebbek pecázhatnak, mennek körbe a vízben a halacskák, azokat kell kifogni. Összegyűjtesz 20 db-ot egy tálba, a tulaj meg megnézi milyen számot rajzoltak a kacsa hasára, azt összeadja és megmondja, hogy melyik sorból választhat a gyerek játékot. Ami jó ebben, hogy itt azért nem valami gagyi játékot lehet választani, hanem tényleg szép, tetszetős, nagy a választék. Bár ez sem jó, mert a sok közül meg nehéz választani egy gyereknek, mert hát mindet szeretné. Volt vattacukros, a gyerekek nyakig maszatosak is lettek, de olyan boldogak voltak! Vettünk cukorba mártott szőlőszemeket, csak nagyon kemény volt, volt alma is, hogy azt meddig eheti a szerencsés, aki megveszi? Sétálgattunk körbe, innen-onnan egyre finomabb illatok jöttek. Az útba eső minden étterem, kávézó ilyenkor kiköltözik az utcára, ott szolgálnak föl, ott sütkéreznek.  Volt sült krumpli, pita, dürüm, kínai, vietnami, meg mindenféle kaják. Megérkezett a fagyis bácsink is, csak most biciklivel, nem autóval és onnan kínálta a fagyit. Séta közben mindenfelé táncoló, zenélő csoportokkal találkoztunk. Egyik helyen régi muzsikát játszottak, máshol modern zenét imitáltak, nem is rosszul, voltak skótdudások, pantomímesek, humoros történetet előadók. A nagyszínpadon fúvós zenekar játszott nagyközönség előtt. Persze a fiuk megvették az 1.000.000.002-ik kisautót, mert olyan pont nem volt még otthon. Az is igaz, 50 cent volt. Dávid azért talált kincset is, egy nagyon régi játékot. Olyan felvonószerűség, amivel a hegyekben közlekednek. Elég rossz állapotban volt, de meglátta benne a jó játékot. Még alkudott is rá, egy kicsit sikerült is, de mondta neki a hölgy, hogy többet nem enged, mert az a játék már nagyon régi, a régiségét kell megfizetni. Haza hozta, megtisztogatta, megjavította, egyik végét felkötötte a karnisra, a másik végét az ágyához. Így átmegy Barnus ágyán is, most azon küldözgetnek egymásnak mindenfélét, ha az ágyukban vannak. Annak örült igazán, hogy sikerült megjavítania. És tényleg egy szép darab!

Meg van a hangulata ezeknek a hétvégéknek. Olyan családias minden! És óriási szerencséjük van, mert tavaly is, idén is csodálatos idő volt, ami ugye itt nem feltétlenül szokott össze jönni. Persze abban is biztos vagyok, ha esne az eső őket, az sem tartaná vissza, hogy jól érezzék magukat. Sok helyen láttam az összehajtott sátrakat, csak pillanat kérdése lett volna, és kinőltek volna a földből. De nem kellett. Szép hétvége volt ez, lett volna, ha nem leszek beteg. Azért a gyerekek élvezték és ez a lényeg!

Most szorítsatok nekünk, mert Dávidnak szülinapi bulija lesz szombaton! Egy kis jó idő kellene. Egyelőre megnéztem az összes létező időjárás-jelentést, és jó időt jósolnak. Csak az a baj, hogy nem merek hinni nekik. Például, amikor egész napra napsütést jósol és én meg ülök bent a lakásban, mert szakad kint az eső. És hiába frissítik az időjárás-jelentést 2 óránként, akkor is napsütést ígérnek. Az ablakon nem szoktak kinézni?  Nem morgok!!! Ha süt a napocska, akkor bográcsozunk. Tavaly előtt a Barnus buliján bográcsoztunk és nagyon jól sikerült, örültek neki a szülők, gyerekek. De az kint a szabadban az igazi, hát ezért kell a jó idő, meg hogy ne kelljen ennyi embernek a lakásba szorulni. A remény hal meg utoljára, igaz?