Szombaton volt az érettségi bizonyítványok osztása az Európai Iskolában. Itt ezt is diplomának hívják. Hivatalos meghívót kaptunk pár hete, közben még javában zajlottak a vizsgák.

A mi leányzónk is még pénteken érettségizett, épp magyarból. Sok tantárgy érettségije valamilyen idegen nyelven zajlott, mivel egyes tantárgyak csak valamilyen más nyelven tanulhatók, mint az anyanyelv. Például a történelem, a földrajz. Volt, aki mondta, hogy ugyan már, mi is leérettségiztünk, nem olyan nagy dolog ez. Szerintem az. Én még emlékszek mennyire izgultunk a vizsgák előtt, pedig mi minden tantárgyat magyarul tanultunk. Itt azért sokkal nehezebb. A mi lányunk is a magyar mellett angolul és franciául érettségizett. Sokkal nehezebb volt neki, mert például itt világtörténelmet tanítanak, de magyart csak érintőlegesen. A történelem érettségin mégis egy huszárvágással az arab-izraeli konfliktustól eljutottak a magyarországi 56-os eseményekhez a vizsgabiztos kérdezősködése útján. Pedig itt alig tanulták. Szegény gyerekem gyorsan összeszedte magát, hogy angolul el tudjon mondani mindent, amit hallott tőlünk, olvasott, vagy látott a TV-ben. Nem volt gond, nagyszerűen teljesített. A magyar vizsgabiztosra morogtam egy kicsit, mert olyan történelmi dolgokra volt kíváncsi a költőkön keresztül, amit itt nem tanítanak, a magyar órákba meg nem fér bele a magyar történelem tanítása is. De mindegy, már túl vagyunk rajta, ez a lényeg!

Az ünnepség! 167-en érettségiztek ebben az évben (egy Magyarországnyi iskola), ezek a gyerekek jöttek szülőstől. A gyerekeknek névre szóló helyük volt, nekünk is sikerült egy jó helyet elcsípnünk, mindent láttunk. Már tudtuk az eredményt, ki volt függesztve az ajtókra, egy gyerek kivételével mindenki átment. Az igazgatóhelyettes beszélt, majd az Uniónál az iskolát képviselő Úr. Ez után az évfolyamból egy lány és egy fiú búcsúzott a gyerekek nevében.  Meséltek sok humoros dolgot, mindenkinek köszönetet mondtak. Ez után szólították a szekciók azon tanárait, akik osztálya most érettségizett. Mind mondott egy-két személyes dolgot, elköszönt az osztályától. Mikor a magyar tanár beszélt (angolul), akkor azzal kezdte a beszédét, hogy a magyar szekció történelmi lépést tett, hiszen ez volt az első magyar nyelvű érettségi az EU-ban. Megtapsolták ezt a vendégek, jó volt! Pár szót mondott magyarul is és ekkor nagyon büszke voltam a Kedvesemre (különben is mindig büszke vagyok rá), hogy itt lehetünk és a lányomra, hogy megcsinálta. Ezután az igazgató úr lépett a színpadra, elmondta, hogy jövőre lesz 50 éves az iskola, és hogy ilyen jó érettségi átlag még nem születtet ebben az iskolában eddig. Hát igen, a magyarok!!! Persze ő ezt nem tudhatta. J  Majd következett a diplomák átadása, volt jókívánság, virág meg minden. Meg öröm, hogy végre vége!

Nagyon nagy dolgot vitt véghez a kislányunk (már kész nő, de nekem úgyis a kislányom marad J. Csak két éve volt, hogy megtanuljon itt mindent, legfőképp a nyelvet, közben idegen nyelven tanuljon. Sokan vannak itt, akik egy évvel korábbi évfolyamba iratkoznak, hogy tovább tanulhassanak, több idejük legyen össze szedni magukat. De ő megcsinálta így is, nagyon büszke vagyok rá! A másik három gyermekünknek könnyebb lesz, legközelebb két év múlva fog a kisebbik érettségizni, a fiuk meg még alsósak. Nekik még van idejük a nyelvre, a megszokásra, meg mindenre. És jól is csinálják! De erről majd máskor.