Kedd este van, összeszedem a szemetet a kukákból. Gyerekek szobája, fürdőszoba, konyha. Sorban kiürítem őket a kis neylonzsákokba, aztán kiballagok a fészer mögé, és az egészet belegyömöszölöm a nagy neylonzsákokba. Kettő már tele van, kell egy harmadik. Hiába, nagy a család, na! Több ember, több szemét. Színtiszta matematika.

Aztán a nagy neylonzsákokat egyenként kicipelem a ház elé, a járdára. Általában szerda reggel szoktam, a szemétszálltás napján, mert ha előző este kirakom őket, akkor szétszaggatják a macskák éjszaka. Érzik a kajamaradék szagát. Nem hülyék. Éhesek. Ezért tartjuk a szemetet zárható műanyag hordóban. A macskák miatt. Utálom, hogy szétszedik a szemeteszsákot. Ha egyszer rajtakapom őket, szétrúgom a hátsó felüket. Egyszer majd megírom, hogy Veresegyházon annak idején egy illető hogyan intézte el a macskákat. Pedig nem is rágták szét a szemeteszsákját.

Szóval kirakom a járdára a zsákokat, és megállok egy pillanatra. Nézem őket, ahogy ott sorakoznak: három barna a vegyes hulladékkal, egy kék az újrahasznosítható műanyaggal. Ez a hét műanyag hét, nem lehet papírt kirakni, sem lomot, sem textilt. Csak műanyagot, na és vegyest – azt mindig elviszik. Jövő héten papír hét lesz, akkor majd a kartondobozt cipelem ki, tele a kiválogatott, színtiszta papírral. Aztán valamikor lesz egy lomtalanító hét, amikor mindenfélét kiraknak az emberek – kivéve az elektromos dolgokat. Apropó: ki kellene találnom mit csináljak a tönkrement vasalóval, ami utolsó akcióként megégette a kedvesem kezét, és megrázta árammal.

Nézem a barna neylonzsákokat, nem valami szép látvány így a járdán. Amikor kijöttünk Belgiumba, hamar feltűntek az utcára kirakott zsákok. Fehérek voltak, mert Brüsszelben ez a kommunális szemétszín. Hoeilaartban barna. Veresegyházon szürke műanyag szemeteskukát használtunk. Reggel kicűgöltem a ház elé, aztán estefelé, amikor végre odaértek a szemetesek, nagy csörgéssel-csattogással kiürítették. Egész nap diszkréten meghúzódott a mélyén a szemét, estére nyitott fedéllel, “illatozva” találtam az úttesten, ahol a szemetesek hagyták, kis kupac szemét mellett, ami kiszóródott, és természetesen nem a szemetesek dolga volt feltakarítani.

Holnap nem lesz csörgés-csattogás. Fogják majd a zsákokat, és behajítják a kukásautó végébe. Ha már sok lesz a zsák, a hidraulika beindul, a hátsó ajtó felemelkedik, és újra bezárul, mint egy hatalmas száj, ami bekebelezi a zsákokat. Az autó, ami szemetet eszik.

Később majd kijövök összesöpörni azt, amit a macskák kicimbáltak az éjszaka. Mert biztosan szétrágják a zsákot, fogadok egy euróba! Szokásommal ellentétben most este teszem ki a szemetet, mert nem biztos, hogy holnap reggel felébredek mielőtt a kukások jönnek. Holnap hivatalos ünnep. Schuman day. Hála a Bizottságnak.